2.1.3.2. Kommunikációs képességek nevelése
A gondolkodással összefüggésben van a kommunikáció is, melynek fejlesztésére a lovaglás nagyon jó alkalmat kínál. Már a lóval való munka és a lovaglás önmagában is kommunikáció, hiszen két vagy több élőlény együttműködéséről van szó. A szóbeli utasítások, az élményt okozó bemutatással egybekötött magyarázatok (pl. a ló testrészeit meg kell mutatni a gyerekeknek a lovon) a beszéd megértést, a passzív és az aktív szókincs gyarapodását is segítik. A gyerekek gyakran szavakkal – esetenként egy-egy mondókával – is kísérik a gyakorlatokat, ez lehetővé teszi a feladatok könnyebb bevésését, elősegíti a beszédkésztetést, a beszédkedvet. A lovon ülve sokkal oldottabbak, közlékenyebbek, szeretnek beszélni a lóhoz, s szívesen válaszolnak a terapeuta kérdéseire is. Emellett a segítőkkel, a társakkal is kommunikálni kell, s a közösen átélt élmények (például versenyeken való együttes munka) is alapot adnak arra, hogy megnyíljanak a másik felé. Számos üzenetet hordozhat a beszéd tónusa, a hanglejtés, melynek differenciált alkalmazását a lovasok megfigyelhetik a terapeuta lóhoz intézett utasításaiban (pl.: a „lépés” vezényszó lassan, nyugtató hanglejtéssel történik; a „vágta” vezényszó gyorsabb, pattogósabb). A kommunikáció fejlesztését még elősegítheti a zenével kísért, vagy zenére történő lovaglás is, mely a helyes ritmusérzék kialakulását segíti. (Bozori, 2002, 2011) A ló vezetésekor (2.1. videó) a gyerekeknek, fiataloknak nagyon kell koncentrálni a feladatukra, hiszen reagálniuk kell például arra, ha nem mozdul a ló. Ezáltal egy állandó verbális és nonverbális dialógus zajlik a ló és a ló vezetője között. (Terhorst, 2001)
2.1. videó: Lóvezetés (autizmussal élő gyermekek részvételével) [Forrás: saját gyűjtemény]
A foglalkozások alatt a lovon ülők motiváltak a közös játékra, ezért nem beszélő gyermekek könnyebben megtaníthatók a gesztusnyelvre (pl. kérés felfelé tartott tenyérrel). A képességek a tevékenységek során fejlődnek, így valós kommunikációs helyzetek sorozatát kell megteremtenie a terapeutának, amelyekben a gyerekek mind a közlő, mind a befogadó szerepét átélhetik, amelyekben megbeszélhetnek, kérdezhetnek, vitázhatnak, véleményezhetnek, megfogalmazhatják érzelmeiket és indulataikat. Mindehhez kockázat- és félelemmentes légkör szükséges, az elemző és fejlesztő értékelések biztosításával, a minősítő megnyilvánulások számának jelentős csökkenésével. (Mesterházi, 1998)
A beszéden kívül a kommunikációnak fontos része a metakommunikáció. Mozdulatok, érintések, pillantások mind a lovas és mind a ló részéről nagyon sok információt rejtenek magukban. Ezek olyan bensőséges tartalmakat hordozhatnak (pl.: együttérzés, szeretet, félelem, melegség), amelyek a ló és a lovas közös, intim élményei.