Skip navigation

3.1.6.1. Flexibilitás

Ennek egyik leglényegesebb következménye, hogy a kutya viselkedése sokkal változatosabb, rugalmasabb szerveződésű, mint az őséé. Míg például afarkas esetében nagy jelentősége van a korai fejlődésben megmutatkozó ún. „kritikus periódusoknak” (pl. nem fogadja el gondozójának az embert, ha nem kerül kapcsolatba vele élete első pár napjában) a kutya idegrendszere sokkal „befogadóbb”, hiszen tág határok között lehet szocializálni az emberhez. Emiatt társas viselkedése is sokkal plasztikusabb, tág korlátok között változtatható, és rugalmasan alkalmazkodik az egyedi élet során megtapasztalt környezeti változásokhoz is.

Ivari fejlődése felgyorsult, udvarlási párzási viselkedése jórészt függetlenedett az agressziótól, dominanciára törekvéstől, valamint a területvédelemtől. Ugyanakkor számos „kölyökszerű viselkedés (pl. játékosság) és testi tulajdonság (pl. lógó fül) élethosszig erősen jellemzi a kutyát.  Egyedfejlődése során a farkashoz képest jóval később jelenik meg az idegenektől való félelem, ezért az emberen kívül más fajokhoz is könnyen szocializálható (pl. pásztorkutya a juhokhoz).