9.2. Bender tesztek

A vizuo-motoros koordináció vizsgálatára Lauretta Bender alakított ki vizsgálóeljárást, mely a diagnosztikus munkában kiegészítő próbaként alkalmazható az átfogó tesztek, például az intelligenciatesztek mellett. A vizuo-motoros rendezési funkciók gyenge működése átlagos intelligenciaszint mellett bizonyos teljesítmények zavarát jelentik, organikus tünetként értelmezhető. Bender a vizuo-motoros rendezési funkciók színvonalát ugyanolyan jelentősnek vélte, mint az intelligencia-kvócienst. Lauretta Bender által kidolgozott, Bender „B” néven ismertté vált eredeti verziót iskoláskorúak vizsgálatára, míg a Hilda Santucci által kidolgozott Bender „A” próba óvodáskorúak vizsgálatára alkalmas (Torda, 1994a). A Bender tesztek a diagnosztikai protokoll szerint a specifikus tanulási zavarok diagnosztikájában pszichológus személyéhez rendelhetők (Dékány és Mohai, 2012).

Bender „A” próba

A Bender „A” próba 4-6 éves gyermekek vizsgálatára alkalmas, felépítésében, működésében egyenértékű a Bender által kialakított eredeti próbasorozattal. A magyar pszichodiagnosztikai gyakorlatban 1969 óta alkalmazzák. A próba elsősorban az olvasás-írástanulás folyamatainak várható nehézségeinek predikciós mérőeszközeként alkalmazható, azaz képes megragadni azokat a pszichikus funkciókat, amelyek zavara meghatározó lehet a későbbi iskolai teljesítményben. A próba megoldását nem előzi meg tanulási szakasz, azaz megbízhatóan alkalmazható az „érettség” megállapítására, így a differenciáldiagnosztikában fontos szerepe lehet. A teljesítményt befolyásolhatja a gyermek motivációja, a feladattudata, figyelme és emlékezete, így a vizsgálat során elengedhetetlen e tényezők pontos megfigyelése és jegyzőkönyvezése (Torda, 1995).

Ingeranyag: A próbasorozat 10 kis ábrából áll, az első A jelet visel, a többi 1-9-ig van számozva.

Értékelés: egy olyan skála mentén történik, mely az életkor, a nemek szerinti különbségek és a kivitelezés minőségét veszi figyelembe. Ez alapján a gyermek teljesítménye háromféle minősítést kaphat: (1) életkorától elmaradó, (2) életkorának megfelelő szintű, (3) életkorát meghaladó színvonalú. Az elért pontszámok alapján minden életkori övezetben nagyon gyenge, gyenge, átlagos, jó és nagyon jó színvonalú lehet a gyermek teljesítménye. A kiértékelés egy kritériumrendszer alapján történik, az egyszerű formák esetében egy vagy két szempont, az utolsó minta esetében öt szempont teljesítményét értékeljük pontszámokkal. Bármely feltétel hiány az egész feladatot elfogadhatatlanná teszi. A teszt mennyiségi mutatója az értékpontok összessége, míg a minőségi elemzésre is lehetőség van (Torda, 1994a; Torda, 1995). A próbasorozat értékelését részletesen Torda Ágnes (1994a) mutatja be. A Bender „A” próba eredménye és a SON IQ (r=0,57), a Binet IQ (r=0,46), Frostig PQ (r=0,52) és a Goodenough RQ (r=0,31) szignifikáns korrelációt mutat (Torda, 1994b).

Bender „B” próba

A Bender „B” próba 6-12 éves gyermekek részére kialakított eljárás, mértani ábrák lemásolása a feladat. A próba alkalmas a globális értelmi és a vizu-motoros érettségi szint összehasonlításával az organikus idegrendszeri sérülés felfedésére (Herpai és Nagy, 1995).

Ingeranyag: A próbasorozat 9 ábrából áll, az első A jelet visel, a többi 1-8-ig van számozva.

Értékelés: az ábrákat három szempont alapján minősítjük: (1) a szögek kivitelezése, mely a mozgásos tényezőt értékeli; (2) az ábra elemeinek iránya/orientáció, mely a térérzékelésre utal; és (3) az ábrák bizonyos elemeik viszonylagos pozíciója, mely a szintézisre és a téri észlelés vizuális és kinesztetikus elemeinek integrálására utal. A három szempont szerinti pontozás és minősítés alapján a kvalitatív elemzés mellett az esetleges zavar minőségére is következtetetés vonható le. A Bender-próbában kapott életkori értékeket az intelligencia színvonalához viszonyítjuk, amennyiben 2 év vagy ennél nagyobb az elmaradás a verbális vagy a globális mutatóhoz képest, az organikus tünetként, jelként értelmezhető (Torda, 1994a; Herpai és Nagy, 1995).