2.3. Etikai kérdések a diagnosztikus munkában

A komplex vizsgálatok elvégzésének, eljárásainak szabályozása egyrészt a jogszabályokból ered, mely részletesen ismerteti a szakértői bizottsági tevékenység feladatait, az eljárásrendet, a szakemberek kompetenciakörét, illetve a szakértői véleményre vonatkozó megállapításokat. A vizsgálatokra vonatkozó etikai kérdésekben azonban ilyen egységes elv nem található. A komplex vizsgálatban részt vevő szakemberek szakmai etikai kódexeinek ajánlása lehet az irányadó az etikai kérdésekben. Így a pszichológusok esetében a Pszichológusok Szakmai Etikai Kódexe, a SZEK (MPT, 2004), a gyógypedagógusok esetében a Gyógypedagógusok Etikai Kódexe (MAGYE, 2011), logopédusok esetében a Logopédusok Etikai Kódexe (MLSZSZ, 2010), illetve az orvosok esetében a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe (MOK, 2012). Az egyes etikai kódexek, a komplex vizsgálatokra vonatkozó közös elemeit Nagyné Réz Ilona és Mészáros Andrea (2012) foglalják össze. A segítő szakmákban alkalmazandó egyetemes erkölcsi elvek minden, általunk említett etikai kódexben szerepelnek, „melyek közül a legfontosabbak:

• az emberi méltóság tisztelete,
• elkötelezettség és felelősség,
• feddhetetlenség,
• a „nem ártani, hanem segíteni” elve,
• a legjobb szaktudás szerinti eljárások alkalmazása,
• a kompetenciahatárok betartása,
• a titoktartási kötelezettség,
• a korrekt tájékoztatás,
• a kliens védelme” (Nagyné és Mészáros, 2012; 44. old.).

A segítő együttműködésben megfogalmazott elvek mellett azonban a publicitással, a kutatási tevékenységgel kapcsolatban is előírások szerepelnek az etikai kódexekben. Specifikusan a Pszichológusok szakmai etikai kódexében erőteljesen megjelenik a pszichológiai eljárások védelme és felhasználásuk szabályozása is (Nagyné és Mészáros, 2012; MPT, 2004).

A diagnosztikus munka során betartandó etikai elvek kapcsán két csoportosítást említ a Diagnosztikai kézikönyv erre vonatkozó fejezete (Nagyné és Mészáros, 2012). Egyrészt a felelős gondolkodás és az emberi méltóság tisztelete elvei alapján ismertetik az etikai elvárásokat (Krueger és McLeod, 1994, idézi Nagyné és Mészáros, 2012), másrészt pedig a vizsgálat folyamatának etikai elveit mutatják be (Rae, 2001, idézi Nagyné és Mészáros, 2012). Ezeket az ismertetett elveket a 2. sz. táblázatban és a 2. sz. ábrán szemléltetjük. Jelen munka 2. sz. táblázatban csak az etikai alapelvekre térünk ki, a teljesítendő elvárások részletes leírását Nagyné és Mészáros (2012) ismerteti.

2.2.sz. táblázat: Etikai alapelvek a diagnosztikus folyamatban Krueger és McLeod (1994, idézi Nagyné és Mészáros, 2012) alapján

Az előbbi csoportosítás a vizsgálat egészének folyamatára vonatkozik, míg a diagnosztikus munka egyes szakaszaira vonatkozó elveket a 2. sz. ábrán foglaljuk össze Rae (2001, idézi Nagyné és Mészáros, 2012) alapján

2.1.sz. ábra: A vizsgálati folyamatban alkalmazandó etikai elvek összefoglalása Rae (2001, idézi Nagyné és Mészáros, 2012) alapján.

Az áttekintett etikai alapelvek betartása ellenére azonban számos etikai dilemmába ütközhet a szakember, ezek kiküszöbölésére, az etikus döntések meghozatalához alkalmazható négylépéses modell állhat rendelkezésünkre:

1. „Első lépésben az vizsgálati/értékelési folyamat során a résztvevőktől kellő információt kell összegyűjteni a javaslatok, döntések meghozatalához.
2. Második lépésben a vizsgálatvezető megvizsgálja a kialakult javaslatból/döntésből fakadó pozitív vagy negatív következményeket. Konzultál a szülőkkel, és megvitatja az esetleges döntés hatásait a gyermek fejlődésére.
3. A harmadik lépés a javaslatok közül a lehető legmegfelelőbb megtalálása és kiválasztása, valamint a választásnak megfelelő döntés végrehajtása.
4. A folyamat negyedik, befejező lépése az összegzés, amikor a megfelelő lehetőségek alkalmazásával elkerülhetők az etikai dilemmák.” (Nagyné és Mészáros, 2012, 58. old.).

A diagnosztikus munkában az etikai alapelvek és normák pontos követése rendkívül fontos a kockázatok csökkentése céljából.

.