12.2. Széles körben alkalmazott projektív eljárások

A Rorschach-próba

A Rorschach-próba széles körben alkalmazott személyiségvizsgáló eljárás. A teszt alkalmazható mind az egészséges, mind a szomatikus és pszichés problémákkal küzdő kliensek személyiségének struktúrájának, pszichodinamikájának feltárására. A tintafoltokra adott asszociációs típusú tesztek csoportjába tartozik, kialakítása Hermann Rorschach nevéhez köthető. A teszt ingeranyaga 10 tábla, amelyen megközelítően szimmetrikus tintafoltokat (fekete-fehér vagy színes) tartalmaz, a vizsgálati személy a teszt folyamán jelentést ad ezeknek a foltoknak. A tesztet elsődlegesen felnőttek vizsgálatára tervezték, de gyermekek körében is alkalmazzák. A Rorschach-teszt értékelése nagyon komplex, hazánkban Mérei Ferenc dolgozott a teszt értékelési rendszerén (Rózsa, Kő és Oláh, 2006).

Tematikus Appercepciós Teszt (TAT)

A Rorschach-próba mellett a TAT egy gyakran alkalmazott projektív eljárás, kidolgozója Henry Murray. A teszt eredményesen használható például viselkedészavarok, pszichoszomatikus betegségek, de akár bármilyen átfogó személyiségvizsgálat esetén. A teszt ingeranyaga 30 fekete-fehér, illetve egy teljesen üres, fehér táblából áll. A vizsgálati személynek történeteket kell kitalálnia a képek alapján, amelyben leírják a szereplők gondolatait, érzéseit, a történet előzményeit és kimenetelét. A teszt a vizsgálati személy tudattalan fantáziáinak elemzését, látens szükségleteinek feltárását és értelmezését segíti. A többértelmű képeket a személy az appercepciójának megfelelően értelmezi, belevetíti személyes élményeit, szükségleteit, majd a vizsgálatvezető a személy képek sorozatáról alkotott történeteit értékeli (az appercepció az a készség, hogy a világot a korábbi tapasztalatoknak megfelelően észleljük). A TAT tesztnek számos változata van, például a gyermekek számára kialakított változat, a Children’s Apperception Test (CAT), mely Bellak nevéhez köthető. A teszt 3-10 éves gyermekek vizsgálatára alkalmas, a CAT táblákat úgy alakították ki, hogy a gyerekek könnyen tudjanak azonosulni a szereplőkkel. A teszt ingeranyaga 10 kép, melyeken állatok láthatók különböző társas helyzetekben, ezekről a gyerekek történeteket alkotnak, melyeket a vizsgálatvezető értelmez több szempont szerint (Rózsa, Kő és Oláh, 2006).

Picture Frustration Test (PFT)

A PFT a történetbefejezés típusú tesztek közé tartozik. Rosenzweig alakította ki, a tesztnek felnőtt, serdülő és gyermek változata ismert. Célja, hogy a hétköznapi stresszből adódó agresszív jellemzőket feltárjuk. A teszt ingeranyaga 24 sematikus rajz, amelyen két személy különféle frusztrációt jelentő helyzetekben szerepel. Ezekben a helyzetekben az egyik személy mond valamit a másiknak, ami vagy a saját vagy a másik frusztrált helyzetére vonatkozik, ez pedig a személyhez tartozó szövegbuborékban olvasható. A másik személynél található szövegbuborék üres, így a vizsgálati személynek ezzel kell azonosulnia, az ő nevében kell a helyzetre reagálnia. A vizsgálati személy válaszait két szempont szerint értékeljük: az agresszió iránya és az adott reakció típusa. A gyerekekkel szóban végezzük a vizsgálatot, míg a felnőttek írásban is elvégezhetik (Rózsa, Kő és Oláh, 2006).

Szondi-teszt

A teszt kialakítása Szondi Lipót nevéhez köthető, a kártyarendezés vagy választás kategóriába tartozik, a Szondi-féle ösztönelmélet a teszt alapja. A vizsgálati személy ösztönéletére következtethetünk a különböző manifeszt ösztönbetegekről (pl. szadista, hisztériás, paranoid szkizofrének) készült fényképek rokonszenv és ellenszenv szerinti kiválasztása nyomán. A tesztben 48 fényképet 6 sorozatban mutatnak be a vizsgálati személynek, akinek 2 rokonszenves és 2 ellenszenves képet kell kiválasztania (Rózsa, Kő és Oláh, 2006).

Projektív játéktesztek

A gyermekek sajátos nyelve és aktivitása a játék, a gyermek gondolatvilága és érzelmei leképeződnek a játékban. A pszichológus közös játékba vonja be a gyermeket, a játékon keresztül kommunikál a gyermekkel, vagyis szimbolikus eszközök segítségével jelenít meg különböző helyzeteket, és a gyermek játékában megjelenő reakcióiból következtet a belső konfliktusokra és a problémák okaira. A leggyakrabban alkalmazott játéktesztek a Világjáték és a bábjátékok. A Világjáték egy olyan diagnosztikai és terápiás eszköz, melynek segítségével a gyerek felépíti azt a világot, amiben élni szeretne. A teszt eszköze egy kék tálca, homok és több száz hétköznapi tárgy (pl. személyeket, állatokat, használati cikkeket szimbolizáló tárgyak). A tálca a tengert, a homok a szárazföldet jelképezi, erre az instrukció szerint a gyermek felépíti a saját világát, és az így elkészített építményből leolvasható, hogy a gyermek mit gondol, mit érez, vagy éppen mitől fél. A bábjátékban egy bábsorozat és a paraván az eszközök, a bábok olyan figurák, amelyek a gyermek mindennapi konfliktusaiban, szorongásaiban szerepelnek, vagy akiknek a szerepébe belevetítheti magát (Rózsa, Kő és Oláh, 2006).

Projektív rajztesztek

A rajztesztek nagyon elterjedt vizsgálóeljárások, mind a felnőttek, mind a gyermekek vizsgálata körében. Az instrukció keretein belül a vizsgálati személynek szabad az önkifejezése, vagyis a azt és úgy rajzolhat meg, amit és ahogyan akar. A rajztesztek instrukciója minimális mértékben befolyásolja a rajzot, illetve a lehető legkevesebb információt adja a vizsgált személy számára. Gyakran alkalmazott eljárás az emberalak, a család, az elvarázsolt család, az állatok, a fa vagy a ház ábrázolása diagnosztikus eszközként, vagy terápiás segédeszközként (Rózsa, Kő és Oláh, 2006).