4.1. Az anamnézis fogalma és szerepe a diagnosztikus munkában

A komplex gyógypedagógiai-pszichológiai és orvosi vizsgálat változatos módszereket alkalmaz az egyén működésének megismeréséhez: standardizált teszteket, egyénileg összeállított feladatsorozatokat, a megfigyelést, a gyermek kikérdezését, illetve szülői és pedagógusi interjúkat (pl. egyéni biográfia/anamnézis felvétele) és értékelésüket, a gyermek munkáinak és a róla készült feljegyzéseknek, továbbá a környezeti tényezőknek az értékelését (Nagyné és Mészáros, 2012; Mészáros, 2014).

Az anamnézis, más néven kórelőzmény eredetileg orvosi fogalom, ugyanakkor a pszichológia és a gyógypedagógiai pszichológia is alkalmazza. A diagnosztikus munkában, a differenciáldiagnosztikában nagy jelentőségű a vizsgált személy élettörténetére vonatkozó adatok felvétele, hiszen a diagnózis felállításához és a prognózis kialakításához feltétlenül szükséges adatokat tartalmaz. Az anamnézis felvételének legpraktikusabb módja a kikérdezés, azonban célszerű ezt nem kérdőíves formában megtenni, hiszen sematikus adatokhoz juthatunk, hanem inkább egy irányított interjú keretében, a szakember jegyzőkönyvvezetésével szükséges az élettörténetre vonatkozó adatokról tájékozódni. A vizsgált személy élettörténetét, fejlődésének mérföldköveit követjük nyomon az anamnézis segítségével, továbbá információkat kapunk a környezetről is, a szülő/törvényes képviselő kikérdezésével (Oriskó, 1983). Az anamnézis elődleges célja a kóros állapotok megismerésében a kóroki tényezők feltárása, a betegségek, orvosi kezelések nyomon követése (Lányiné, 2012), ugyanakkor csak és kizárólag az anamnézis alapján nem szabad és nem is lehet etiológiai szempontú diagnózist felállítani (Oriskó, 1983). Az élettörténet megismerése magában foglalja a gyermek életében fontos eseményeket (pl. óvoda- vagy iskolaváltás), az életében fontos referenciaszemélyek változásait, családi eseményeket (pl. testvér születése, válás, haláleset a családban), ezeknek a számbavétele nagy pedagógiai és pszichológiai jártasságot igényel a szakember részéről. Ezek miatt célszerű, ha az anamnézis felvételét pszichológus vagy gyógypedagógus végzi, az orvos pedig kiegészítő kérdésekkel bővíti a problémának megfelelően (Lányiné, 2006).