1.2. A diagnosztikus kérdések megközelítésének lehetőségei a gyógypedagógiában

A diagnosztikus folyamatban többféle megközelítésmód létezik, melyek a probléma jellegétől függően, illetve a vizsgáló szakemberek vagy mások által feltett kérdésektől, a szakmai felkészültségtől, továbbá a körülményektől függően alkalmazható. A diagnosztikus munka alapfeltétele, hogy olyan zavartalan körülmények között vizsgáljuk az egyént, amelyben a képességei maximumát nyújthatja, és megismerhessük, hogy mely képességterületei segítik vagy hátráltatják a társadalmi beilleszkedését (Gereben, 2004). 

 1.1.ábra: A diagnosztikus megközelítési lehetőségek (forrás: Gereben, 2004; 94. o.)

Az ábrán jól láthatók az egyes diagnosztikus megközelítési módok, melyeket a továbbiakban Gereben (2004) alapján ismertetünk:

Státusdiagnosztika

• Az aktuális állapot megismerése, feltárása, megfogalmazása egy adott időszakban
• Lehetőség a fejlettségi szint komplex megítélésére egy bizonyos életkorban (pszichológus, orvos, logopédus, fejlesztőpedagógus számára)
• Részképesség, részteljesítmény (pl. beszéd-, mozgásállapot, olvasásteljesítmény, testi fejlettség) aktuális fejlettségi színvonalának megismerése
• Az adott életkorhoz, problémához illeszkedő diagnosztikus módszerek megválasztása, az eredmények kiértékelése és fejlesztési javaslatok megfogalmazása
• A kontrollvizsgálat, nyomon követés alkalmával viszonyítási alapként szolgál
• Alapvetően leíró jellegű

Folyamatdiagnosztika

• A fejlődés és állapot változásának nyomon követése
• Kontrollvizsgálatok alkalmával valósul meg, az előző vizsgálat óta bekövetkezett változásokról ad visszajelzést
• Összehasonlító jellegű
• A képességrendszer egészének, vagy egy részképesség, részteljesítmény változásának folyamatát mutatja be
• Nyomon követhető a globális mutatók (IQ, RQ, FQ, stb.) változása, a képességstruktúra alakulása (pl. emlékezet) vagy a teljesítményváltozás (pl. olvasásteljesítmény)

Differenciáldiagnosztika

• Egyének és csoportok közötti, a teljesítmények, a képességek és tulajdonságok közötti különbségek kifejezése (pl. „ép és sérült”)
• Egyes fogyatékossági kategóriák (pl. érzékszervi, beszédfogyatékos), pszichés fejlődési zavarok meghatározása (pl. autizmus, diszlexia)
• Az egyes kategórián belüli, tünetek alapján történő állapotleírás
• Az intézményrendszerbe történő elhelyezés
• BNO használata (Betegségek Nemzetközi Osztályozása), adott kategóriához tartozás kifejezése, orvosi modell hatása
• Szelekció irányába hat, de szerepe a diagnosztikus folyamatban nem kerülhető meg

Fejlesztési diagnosztika

• Napjainkban meghatározó jelentőségű, de történeti gyökerei is vannak
• Pedagógiai orientációjú, középpontjában a személy egyedisége, teljessége áll
• Célja az egyéni szükségletek megismerése
• A hiányosságok és képességelőnyök feltárása
• Változtatás, fejlesztés irányainak, területeinek meghatározása
• Nemcsak a gyermekre, hanem a környezetre is vonatkozik a megismerés
• Szoros kapcsolatban áll a fejlesztő munkával, egyéni szükségleteken alapuló fejlesztési terv kialakítása, fejlesztőprogramok alkalmazása

Pedagógiai diagnosztika

• Alapvető funkciója a pedagógiai értékelés
• A teljesítmény vagy a személyiség valamely tanult tulajdonságának, fejlettségi szintjének megítélése
• Célja a tanulók minősítése, a pedagógiai folyamat tervezése
• Eszköze a diagnosztizáló mérés, például az iskolaérettség, tudásszint a különböző tantárgyi tesztekben, tanulók csoportba sorolása
• Objektív vizsgálóeljárások alkalmazásával (Prefer, Difer, Meixner-féle olvasólapok, stb.) végzi az értékelést

Gyógypedagógiai pszichodiagnosztika

• A pszichikus funkciók, a személyiség megismerése, feltérképezése különféle (leró, kvalitatív és kvantitatív) módszerek alkalmazásával
• Komplex gyógypedagógiai-pszichológiai diagnózis kialakításának feltétele
• Standardizált, pszichológiai elméleti háttérrel rendelkező teszteljárások alkalmazása
• Lehetőség a képességek sokoldalú megismerésére
• Legfontosabb területei: intelligencia, beszéd, észlelés és mozgás, emlékezet és figyelem, szociális érettség, személyiségvizsgálat, korai életkorban alkalmazott eljárások (l. az egyes későbbi fejezetekben részletesen leírva)