11.2. Értelmi elmaradás esetén alkalmazható vizsgálatok
Az intellektuális képességzavar diagnosztikus protokollja szerint az anamnézis, a megfigyelés, a fejlődési skálák, az általános intellektuális működés és a pedagógiai vizsgálatok mellett az adaptív viselkedés, a szociális érettség vizsgálata is elengedhetetlen, melyekre a Vineland Szociális Érettségi Skála és a Pedagógiai Analízis és Curriculum módszerei alkalmasak, e módszereket ismertetjük a továbbiakban (Csákvári és Mészáros, 2012).
Vineland Szociális Érettségi Skála
A Vineland Szociális Érettségi Skála tulajdonképpen fejlődési skála, ami támaszkodik az informátor megfigyeléseire. A skála alaphipotézise, hogy az életkor előrehaladtával fokozatosan alakul ki a szociálisan érett viselkedés, azaz a mások általi irányítás idő előrehaladtával csökken, azaz fejlődés a szociális inkompetenciától a kompetens szociális viselkedés felé halad. A skála nyolc területen mér: (1) általános önkiszolgálás, (2) étkezéses önkiszolgálás, (3) öltözködéses önkiszolgálás, (4) önirányítás, (5) szabadidő eltöltés, (6) kommunikáció, (7) helyváltoztató mozgás és (8) szocializáció. A normák alapján szociális kor és szociális kvóciens, azaz SZQ számolható ki (Lányiné, 1995; Lányiné, 2012). A hazai vizsgálatok szerint a skála megfelelően mér a középsúlyos és a súlyos értelmi fogyatékosság tartományában, ugyanakkor az enyhe értelmi fogyatékos személyes esetében előfordultak az IQ értékhez viszonyított magas SZQ értékek, ami a diagnosztikus kategóriába való sorolást kérdőjelezheti meg (Lányiné, 2012).
Pedagógiai Analízis és Curriculum
A P-A-C Günzburg nevéhez köthető, ez olyan módszer, ami különböző súlyosságú értelmi fogyatékos személyek szociális kompetenciájának egyes területeit méri fel, így képes meghatározni a fejlesztés irányait is. A P-A-C módszerének több változata ismert, melyeket a 11.1. táblázatban ismertetünk.
11.1. táblázat: A Pedagógiai Analízis és Curriculum változatai Márkus (2006) alapján
A vizsgált területek az S/P-A-C1 és S/P-A-C2 vizsgált területei: (1) önkiszolgálás, (2) kommunikáció, (3) szocializáció és (4) tevékenység. A P-A-C módszer szakképzettségi kritérium nélkül alkalmazható, szükséges azonban, hogy olyan személy vegye fel, aki közvetlen kapcsolatban áll az értelmi fogyatékos személlyel, ugyanakkor a kiértékelésben fontos, ha gyógypedagógus is közreműködik (Márkus, 2006).
A fent említett két módszer mellett Lányiné (2012) ismertet további adaptív viselkedési skálákat, illetve a Heidelbergi Kompetencia Inventár (HKI, Radványi, 2011) is további vizsgálati lehetőségeket kínál az értelmi fogyatékosság diagnosztikájában.