1.3.A diagnosztika új útjai és jövője

A modern diagnosztikai gyakorlat megkívánja a komplex megközelítést, illetve lehetőséget nyújt a funkcionális diagnózis felállítására, azaz a képességzavarok és –előnyök pszichológiai hátterében álló funkcionális teljesítményeket és ezek összefüggéseit helyezi előtérbe, illetve nagy hangsúlyt helyez a fejlesztésre. Ebben fontos szerepet kap a neuropszichológiai megközelítés a fejlődési zavarok megismerésével kapcsolatban (Gereben, 2004). A neuropszichológia elsősorban a pszichikus funkciók és a központi idegrendszer kapcsolatát vizsgálja, területei a klinikai neuropszichológia, a kognitív neuropszichológia és a kognitív fejlődés-neuropszichológia (Csépe, 2005). A fejlődési neuropszichológia feltételezi, hogy a sérülés egy dinamikusan változó rendszert változtat meg, ennek módosulását úgy érthetjük meg, ha tudjuk, hogy a sérülés hiányában milyen változások valósulnak meg. A vizsgálatok elsősorban standardizált tesztekkel történnek, melyek alkalmasak a megismerési funkciók fejlődési zavarainak vizsgálatához (Racsmány, 2007). A fejlődési zavarok vizsgálatában, a gyógypedagógiai pszichodiagnosztikában nélkülözhetetlen a neuropszichológiai, és a fejlődési pszichopatológiai megközelítés (Lányiné, 2014; Gereben, 2014)