13.2. A szülők tájékoztatása a vizsgálat eredményeiről

A Diagnosztikai kézikönyv is kitér a szülők tájékoztatásának módjára. A szülők tájékoztatására a team megbeszélését követően kerül sor, a vizsgálatvezető tájékoztatja a szülőket az eredményekről, és a gyermek intézményes nevelésével kapcsolatos javaslatokról, ám javasolt, hogy a team tagjai is legyenek jelen ezen az alkalmon. A megbeszélés során objektíven tájékoztatni kell a szülőket a fellebbezési lehetőségekről, a vélemény tudomásulvételét a szülők az aláírásukkal igazolják, illetve jelzik egyetértésüket vagy egyet nem értésüket (Nagyné és Mészáros, 2012). A megbeszélés során azonban ügyelni szükséges arra, hogy ne pusztán a vizsgálati eredmények és javaslatok megfellebbezhetetlen közlése történjen, hanem hagyjunk időt a szülők kérdéseire is a vélemény ismertetése során. A gyermek intézményes nevelésével kapcsolatos javaslat közlése során érdemes hangsúlyt fektetni az alternatívák átbeszélésére, az előnyök és a hátrányok tisztázására. Amennyiben a szülő nem tud azonnal döntésre jutni, úgy érdemes lehetőséget adni, hogy később dönthessen. Szükséges továbbá, hogy a gyermek felé is jelezzük vissza a vizsgálati eredményeket az életkorának és fejlettségének megfelelő szinten. Az eredményközlés mellett azonban tanácsadás is megvalósul, például a gyermek fejlődése segítésének otthoni módjaira, a szülők nevelési stílusának támogatására vonatkozóan. A tanácsadás során a szülő véleményét minden esetben ki kell kérni, illetve szükséges bevonni az általunk javasolt tevékenységekről való gondolkodásba (mennyiben kivitelezhetők az általunk javasoltak, mennyiben illeszthető be ez a család életrendjébe), legyünk arra tekintettel, hogy mi lehet az igazi segítség számára. Amennyiben más szakemberek által tett javaslatokkal nem értünk egyet, azt minden esetben az etikai szabályok figyelembevételével kell kezelnünk. Fontos, hogy világosan indokoljuk meg saját álláspontunkat, illetve mindig győződjünk meg arról, hogy a szülő jól megértette a javaslatainkat. Amennyiben a szülő nem ért egyet a javaslatainkkal, nagyon fontos, hogy törekedjünk a szülő szempontjainak megismerésére és a konszenzusteremtésre. Amennyiben ez nem megvalósítható, abban az esetben szükséges tájékoztatnunk a szülőt a fellebbezési lehetőségekről (Lányiné, 2012).

Összességében látható tehát, hogy a komplex diagnosztikus tevékenység nem ér véget a vizsgálatok elvégzésével, illetve az eredmények megbeszélésével és a szülőkkel történő közléssel, továbbá a hatékony szakértői vélemény (l. Mohai, 2009). Fontos szem előtt tartanunk, hogy a szülőkkel történő megbeszélés során nem csak diagnoszta, hanem tanácsadói szerepet is betölt a szakember, és ezekben az esetekben is szükséges a kompetenciahatárok és az etikai elvek betartása.