- Médiaelmélet
- Bevezető
- I. Médiaelméleti alapismeretek: alapfogalmak, területek, feladatok
- II. Médiaelméleti alapismeretek: szereplők, színterek, folyamatok
- III. Médiatörténeti alapismeretek: a nyomtatott sajtó
- IV. Médiatörténeti alapismeretek: a fényképezés és a film
- V. Médiatörténeti alapismeretek: a rádió és a televízió
- VI. Az újmédia világa
- VII. Új jelenségek, átalakulások a média világában
- VII.1. A médiafogyasztási szokások megváltozása és a médiaszakmák
- VII. 2. Új jelenségek a médiában: tabloidizáció, infotainment, transzmédia
- VII.3. A média teremtette virtuális valóság és annak dilemmái
- A VII. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- VIII. A média hatása
- IX. A média etikai vonatkozásai és szabályozása
- X. Média és vizualitás
- X.1. A fizikai képek jelentőségének növekedése és a média térnyerése
- X.2. A vizuális kultúra, a vizuális művészet és a média viszonya
- X.3. A média hatása a művészetre
- X.4. Médiatechnológia és művészet, intermédia, multimédia-művészet
- A X. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- Felhasznált irodalom
X.1.4. Vizuális infláció
A természeti- és az épített környezet nyújtotta látvány és a szemünk elé táruló fizikai képek mind-mind vizuális impulzusokat generálnak bennünk. A vizuális impulzusok mérésével a szociológusok is foglalkoznak. Azt a mérőszámot, amely egy adott időpontban egy adott területen jelzi a képek számát, képsűrűségnek nevezik. Magától értetődően az emberi civilizációtól távol eső természeti tájakon, például egy sivatagban – amelyen átutazva órákon át gyakorlatilag ugyanazt látjuk – ez az érték nulla/km2 is lehet. A világvárosok sétálóutcáin és bevásárlóközpontjaiban viszont több tízezer is jut egy km2-re.
Helmut Langer a nagyvárosi utcaképet vizsgálva még 1985-ben megállapította, hogy van egy bizonyos határ, amelyen felül hiába éri az embert számtalan vizuális inger, nem tudja őket felfogni. A tudatos szint feletti vizuális ingerek szinte kioltják egymás hatását, és mintegy az érzékelés peremére kerülnek. Ezt a jelenséget nevezi Langer vizuális inflációnak.[1]
Napjaink embere − nagyrész a média által termelt fizikai képek dömpingje miatt − gyakran éli át a vizuális infláció jelenségét, hiszen jóval több vizuális impulzussal találkozik, mint amennyit képes feldolgozni. Számtalan kép mellett sétálunk el nap mint nap úgy, hogy nem tudatosul bennünk a létük.