- Médiaelmélet
- Bevezető
- I. Médiaelméleti alapismeretek: alapfogalmak, területek, feladatok
- II. Médiaelméleti alapismeretek: szereplők, színterek, folyamatok
- III. Médiatörténeti alapismeretek: a nyomtatott sajtó
- IV. Médiatörténeti alapismeretek: a fényképezés és a film
- V. Médiatörténeti alapismeretek: a rádió és a televízió
- VI. Az újmédia világa
- VII. Új jelenségek, átalakulások a média világában
- VII.1. A médiafogyasztási szokások megváltozása és a médiaszakmák
- VII. 2. Új jelenségek a médiában: tabloidizáció, infotainment, transzmédia
- VII.3. A média teremtette virtuális valóság és annak dilemmái
- A VII. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- VIII. A média hatása
- IX. A média etikai vonatkozásai és szabályozása
- X. Média és vizualitás
- X.1. A fizikai képek jelentőségének növekedése és a média térnyerése
- X.2. A vizuális kultúra, a vizuális művészet és a média viszonya
- X.3. A média hatása a művészetre
- X.4. Médiatechnológia és művészet, intermédia, multimédia-művészet
- A X. fejezet összefoglalása
- A tananyag elsajátítását segítő feladatok
- A tananyag elsajátítását ellenőrző kérdések
- Felhasznált irodalom
X.1.2. A fizikai képek számának növekedése
Voltak korok és helyek, amelyekben generációk nőttek fel úgy, hogy nem láttak fizikai képet.
A fizikai kép sokáig ritkaságnak számított, csak a templomokban lehetett találkozni velük. A fizikai képek (pl. festmények) birtoklása csak kevesek kiváltsága volt. Mivel ritkaságnak számított, egy-egy fizikai kép hatása óriási volt: az emberek képesek voltak hosszan, lenyűgözve szemlélni azokat.
A fényképezés eljárásának felfedezésével azonban jelentősen könnyebbé és gyorsabbá vált a fizikai képek létrehozásának folyamata, így azok szaporodásnak indultak, és egyre többek számára váltak hozzáférhetővé, egyre több területen kerültek felhasználásra.
Korunk embere már nap mint nap megszámlálhatatlan mennyiségű fizikai képpel találkozik. A mai ember számára a fizikai kép már nem számít különlegesnek, éppen ezért leértékelődött, nem tudja hosszan lekötni a figyelmet.
A fizikai képek mennyiségének növekedésével párhuzamos jelenség, hogy azok egyre harsányabbak, színesebbek, impulzívabbak, hiszen hatalmas dömpingben küzdenek a figyelmünkért.
Találóan fogalmazza meg ezt a folyamatot Lewis Mumford: „Önmagunk és valóságos élményeink, valóságos környezetünk között ott hömpölyög a képek egyre emelkedő áradata, amelyet a legkülönfélébb források - a fényképezőgép és a nyomtatás, a film és a televízió - táplálnak. Régente a kép, a képi szimbólum ritka dolog volt, elég ritka ahhoz, hogy elmélyült koncentrációra tarthasson igényt. Mára azonban a valóságos élmény lett a ritka, és a kép mindennapossá vált.”[1]