III.2. Sportmenedzsment
Amikor a sportmenedzsmentről szeretnénk beszélni, első sorban tisztázni kell a szó jelentését. Mindannyian tisztában vagyunk mi is az a sport, azonban azzal, hogy pontosan mit is jelent a menedzsment, mi egy menedzser feladat, azt csak kevesen tudják. A menedzsment legfontosabb feladata, hogy a szervezeti célok elérése érdekében, a rendelkezésre álló erőforrások (mind humán, mind tárgyi erőforrások) eredményesen és hatékonyan hasznosuljanak. Ez a definíció igaz minden menedzseri tevékenységre, így a sportmenedzsmentre is.
Ezek alapján elmondhatjuk, a sportvezetés a menedzsment tudományok egy speciális területe, ahol a gyors információ-áramlás, és folyamatos változás miatt az elmélet vezérelte vezetés helyett, sokkal inkább a gyakorlatorientált oldalról való megközelítés dominál. Az állandóan változó környezet és az újabb és újabb feladatok miatt, egy sportvezető nagyon sokféle munkafolyamatot végezhet, különböző feladatai lehetnek, eltérő nehézségekkel és akadályokkal kell megküzdenie. Mivel folyamatosan változó szakterületről beszélünk, így elengedhetetlen a rendszeres, jó minőségű továbbképzés.
Sportvezetésről, sportszervezésről csak akkor beszélhetünk, ha a sportolás szervezett keretek között zajlik, amely a fizikai és szellemi erőnlét módszeres és tudatos fejlesztését szolgálja, jól behatárolt normarendszerrel. Ezen kooperációnak a folyamatos működésében jelentős szerepe van az irányítóknak. Ha ezek a feltételek teljesülnek, - legyen szó él- vagy szabadidősportról, amatőr vagy profi keretek között, - a sport szervezése, irányítása, összehangolása mind a sportmenedzser feladat.
A menedzsment, ahogy a definíciójában is benne van, rendelkezésre álló (humán) erőforrások rendezésével foglalkozik. Jelen esetben ez az erőforrás maga a sportoló. Lehet profi, fél amatőr vagy amatőr, a szint teljesen lényegtelen, az elvégzett munkának mindig a sportolóról kell szólnia.
A sport mindig széles körű érdeklődésre tart számot. A médiával, a szurkolókkal a sportmenedzsernek mindig számolni kell. A nyilvánosság figyelme a háttérben zajló munkára is kiterjed. Kritikus hangjukkal befolyásolni tudják mind a sportolók, mind a vezetők hangulatát, gondolatait. Így akik sportba fektetnek, sport területén dolgoznak, vagy magas szinten sportolnak mindenképpen meg kell tanulniuk, hogyan tudják függetleníteni magukat a külső tényezőktől. Ellenkező esetben a külső nyomás rossz döntések meghozatalára ösztökélheti őket.
Nem számit, hogy a sportot milyen szinten űzik, az mindig is a teljesítményről szólt. Vagy saját határainkat szeretnénk kiterjeszteni, vagy másokkal szeretnénk összemérni erőnket, mindig az a fontos, hogy jobbá, edzettebbé váljunk. A profi sport területén, a folyamatos versenyhelyzet, a folyamatos bizonyítási vágy kockázatos is lehet, egészségromboló következményekhez is vezethet. Ilyenkor még fontosabb a helyes sportvezetői magatartás, hiszen ebben az esetben a sportolót a földön kell tartani, és meggyőzni, hogy a jelen teljesítményénél sokkal fontosabb jövőbeli egészségének a megőrzése.
Fontos megemlíteni a teljesítménykényszert, amit a már fentebb említett média és rajongók támasztanak a sportolók felé. Ha az egyik évben kimagaslóan teljesített a versenyző, elvárják, hogy ugyanazt a szintet hozza a következő, majd az azt követő évben is. Ha a sportoló ezt a nyomást nem tudja a helyén kezelni, beletörhet és nem lesz képes kihozni magából a maximumot. Ilyenkor van fontos szerepe megint csak az edzőknek, akik tudnak segíteni a nyomás enyhítésében, a helyzet megfelelően történő kezelésében, jól reagálni a szurkolók elvárásaira. Ebben az esetben szükségszerű, hogy az edzők ne csak szakmailag legyenek felkészítve, hanem legyenek tisztában a pedagógia és a pszichológia alapjaival, tudjanak hatni a játékosokra. Ez sokszor fontosabb, mint a szakmai felkészültség, hiszen egy bizonyos szint után a sportolóknak nem lehet új gyakorlatot mutatni, nem lehet meglepni őket, azonban egy motivátor, egy remek pedagógia készséggel megáldott edző képes belőlük még többet kihozni. A nagy sportszervezetek manapság a sportvezetők mellett sportpszichológusokat is alkalmaznak, akik segítenek a játékosoknak, sportolóknak helyén kezelni azt a nagy nyomást, amit nap, mint nap kapnak. Azonban, ha csak a hétköznapoknál maradunk, és amatőr sportról beszélünk, fontos, hogy az edzők, sportvezetők a megfelelő módon tudjanak kommunikálni a sportolókkal, mert lehet akárki nagyon jó edző, ha emberileg nem tud megfelelni, el fogja veszíteni a sportolók bizalmát, így abba fogják hagyni a sportot. Ez különösen fontos a kisgyermekeknél, ahol a játékosság, a jó hangulat befolyásoló lehet, és ezen múlhat, hogy egy nagyon tehetséges gyermek megmarad-e annál a sportnál, és megmarad a lehetőség, hogy akár eljusson az olimpiáig, vagy a rossz benyomások miatt otthagyja azt, és valami más érdeklődési kör után néz.
A győzni akarás vágya sokszor a sportolókból olyan magatartásformákat válthat ki, amelyek az átlagostól eltérhetnek. A verseny megnyerésének vágya a racionalitás határait is súrolhatja, meglepő döntéseket és viselkedést eredményezhet. A jó sportmenedzsert jellemezhetjük még az együttérző és határozottság szavakkal, mivel egyszerre kell képesnek lennie arra, hogy bele tudja magát képzelni a sportoló helyzetébe, emellett, azonban meg kell őriznie hidegvérét, hogy a sportoló lélekjelenlétét a megfelelő mederben tartsa.
A sportnak szerves része a szerencse vagy a balszerencse. A sportvezetőknek tudni kell kezelni az ilyen helyzeteket, tudni kell, hogy reagáljon egyik, illetve másik helyzetben is. A sportforma különösen rövidtávon ingadozó lehet, így fontos, hogy egy-egy felül- vagy alulteljesítésből ne vonjunk le következtést. Ezért mondhatjuk azt, hogy a sportban hosszabb távon jobban megmutatkozik a valós teljesítmény, a sportolók valós tudása, fizikai állapota. A tulajdonosok valamint a szurkolók azonnal hatást és eredményeket akarnak, különösen ebben a pénzt vezérelte világban, így sokszor türelmetlenek. Azonnali megtérülést várnak, és kimagasló eredményeket akarnak látni már az első naptól. Azonban, ez közel sem ilyen egyszerű, így ha ez a nyomás nincs a helyén kezelve, sportolók és szakemberek karrierjének is a végét jelentheti.
A sportban rengeteg stakeholderrel találkozunk. Stakeholdernek nevezzük azon csoportok összességét, amelyek befolyással lehetnek szervezetünk működésére, szervezeti céljaink elérésére. Ilyen lehet a már fentebb is említett média, rajongók, tulajdonosok. Számításba kell vennünk, hogy a sport a legfiatalabbaktól kezdve az egészen idősekig mindenkit érdekel, és a legtöbben azt gondolják, hogy értenek is hozzá. Előfordulhat, hogy magukat profinak valló edző-, sportmenedzser-jelöltekkel találkozunk, azonban az ilyen (ál)szakembereket jobb minél távolabb elkerülni.
A sportvezetők és az edzők feladata, hogy biztosítsa a megfelelő légkört és körülményeket ahhoz, hogy a sportoló a lehető legjobb körülmények között tudjon készülni a megmérettetésekre, hogy ki tudja magából hozni a maximumot. A felkészülés minősége döntő lehet a sportolók teljesítményére. Sokszor a versenyen, mérkőzéseken látottak alapján ítélünk, hiszen nincs betekintésünk a kulisszák mögé, és nem tudjuk megítélni, milyen kitartó munka áll egy-egy kiváló teljesítmény mögött.
A sportmenedzserek munkája összetett és sokrétű, így döntéseinek is komplexnek kell lennie. A külső környezet folyamatos változása mellett, számos eltérő érdeket is figyelembe kell venni, és így kell meghozni a lehető legjobb döntést. A hatékony megoldások meghatározása érdekében elengedhetetlen, hogy a döntéshozók alapos ismeretekkel rendelkezzenek a szakterületeiken, valamint tisztában kell lenniük a rájuk leselkedő veszélyekkel is.
A sport megszervezése, irányítási, összehangolása komoly kihívás még a legfelkészültebb szakembereknek is. A vezetőknek széles körű információval kell rendelkezniük annak érdekében, hogy az adott helyzetben, a lehető legjobb döntést tudják meghozni. Ehhez hozzá tartoznak olyan dolgok, mint a más sportágban sikeresen alkalmazott gyakorlatok tanulmányozása, és helyenkénti adaptációja is, illetve a külföldi tapasztalatszerzés.