II.8. Összetett képletek
Összetett számítási műveletek definiálásához, képletek másolásához nélkülözhetetlen a különböző hivatkozási típusok ismerete. Az egyszerű képletek bemutatása közben használtunk cellahivatkozásokat. Ezekben az esetekben az Excel nem a képletekben szereplő tényleges cellákat, hanem a képletet tartalmazó cellához viszonyított helyzetüket jegyzi meg, azaz az előző példában a cella előtti két cellát adta össze. A képletet bárhova másoljuk, mindenhol a cella előtti két cella tartalmát adja össze, ezért a képletekben szereplő hivatkozásokat relatív hivatkozásoknak nevezzük. A gyakorlati életben többször előfordul, hogy a képletek másolásakor nem használható a teljes relatív hivatkozás, azaz nem jó, ha minden hivatkozás megváltozik. Tekintsük a következő egyszerű példát:
Példa.
Egy sportversenyen egy kijelölt pályát kell teljesíteni, eredményként a köridőt tároljuk. A mérést végző óra azonban meghibásodott, az óra által mért 1 másodperc, valójában 0,97 másodperc. Állítsuk be a megfelelő pályaidőket a táblázatban.
Az előzőek alapján a C2-es cellába a következő képletet adjuk meg: =B2*F2. A többi cellába kitöltő négyzet segítségével másoljuk át a képletet. Az eredmény a következő:
Mint látható minden cellában a számított érték nulla, ami a relatív hivatkozásoknak köszönhető. Egy tetszőleges C2-től különböző a másolt képletet tartalmazó cellára duplán kattintva, a hiba oka láthatóvá válik.
A megoldás egy olyan képlet megadása, ahol az aktuális cella előtti cellára relatív hivatkozunk, hisz mindig az aktuális cella előtti cellát kell megszorozni az F2-es cellában található értékkel. A megoldást az úgynevezett abszolút cellahivatkozás adja. Ebben az esetben az abszolút hivatkozott (lekötött) cellát jegyzi meg az Excel, nem pedig az aktuális cellához viszonyított pozícióját. A képletekben ezt az oszlopazonosítók illetve sorazonosítók elé írt „$” jelzi. A lekötés az F4-es funkcióbillentyű leütésével is elvégezhető. Tehát a megoldás az F2-es cella lekötése, majd az így kapott képlet átmásolása a megfelelő cellákba.
A képletekben használt cellahivatkozások harmadik típusa az úgynevezett vegyes cellahivatkozás. Ezekben a hivatkozásokban csak az oszlopot vagy csak a sort kötjük le. Az F4-es funkcióbillentyű erre is megoldás, ismételt leütések során a kijelölt cellára vonatkozó különböző típusú hivatkozások váltják egymást.
A szakirodalomban a vegyes hivatkozások bemutatására általában a szorzótáblát használják. Egy szorzótáblát tartalmazó táblázatban a sorfejlécek és oszlopfejlécek számok, a sorok és oszlopok metszetében a megfelelő sorfejlés és oszlopfejléc szorzata áll.
Példa.
Alakítsuk ki egyetlen képlet segítségével a szorzótáblát 1-től 10-ig.
A megoldás egy olyan szorzat definiálása, mely egyik tényezőjében az oszlopot (sorfejlécek), másik tényezőjében a sort (oszlopfejléc) kötjük le.
A kitöltő négyzetet használva a táblázatban megjelennek a megfelelő értékek.
