Piaci szerkezetek

A 2. fejezetben megvizsgáltuk, hogy a vállalatoknak milyen „feladványokat” kell megoldaniuk ahhoz, hogy maximalizálják profitjukat. Egy marginális és egy volumenkritériumnak kell egyszerre teljesülnie. A határbevételnek meg kell egyeznie a határköltséggel, az árbevételnek pedig el kell érnie rövid távon a változó költségek, hosszú távon az összköltség szintjét. Biztosak lehetünk benne, hogy a vállalatok minden körülmények között teljesíteni kívánják ezeket a kritériumokat. Ebben a fejezetben azt fogjuk látni, hogy az azonos logikájú célkövetés mennyire más eredményekre vezethet, ha azt más és más környezetben valósítják meg. Nem csak a vállalatra háruló végkimenetel lesz más, hanem a vállalatok, ágazatok működésének a társadalmi jólét termelésére, elosztására gyakorolt hatása is.

Mit jelent a „más környezet”? A különböző típusú piacok mindenekelőtt az egymással versengő vállalatok számát illetően különböznek egymástól. Jó okunk van feltételezni, hogy a legtöbb vállalat költségalakulását egy U-alakú átlagköltség-görbe adja meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a vállalat „túl keveset” termelve is magas egységköltséggel szembesül, meg akkor is ha „túl sokat” termel. Akkor nem kerül költséghátrányba a termelési volument hatékonyabban megválasztó riválisaival szemben, ha valahol az AC-görbe alsó fertályán igyekszik megállapodni. Ez viszont azt jelenti, hogy egy-egy ágazatban a vállalatok nem lehetnek akármekkorák. Az életképes vállalatméretet az átlagköltség-függvény minimuma jelöli ki, függetlenül annak a piacnak a méretétől, amelyen a szóban forgó vállalat tevékenykedik. Ha a piac nagy a technikailag hatékony kibocsátási szinthez képes, akkor több vállalat fogja kielégíteni a piaci keresletet, ellenkező esetben kevesebb vagy akár egyetlenegy.