Az egyensúly
Az előző ábrák keresleti és kínálati függvényét közös koordinátarendszerbe berajzolva azt találjuk, hogy egyetlen olyan ár van, amely mellett az időegység alatt megvásárolni kívánt és az eladásra felkínált mennyiségek megegyeznek. A két görbe metszéspontját egyensúlyi pontnak, az ehhez a ponthoz tartozó árat egyensúlyi árnak, az ehhez tartozó mennyiséget pedig egyensúlyi mennyiségnek nevezzük. A közgazdászok feltételezik, hogy a legtöbb piac az árak emelkedésének és csökkenésének eredményeképpen általában az egyensúlyi ponthoz közeli állapotban van. Vizsgált piacunkon például kialakul a 20 000 forintos egyensúlyi ár, amely mellett időegységenként 1 100 pár teniszcipő eladására kerül sor. Az egyensúlyi értékeket a keresleti és kínálati függvényből álló egyenletrendszer megoldásával kapjuk.
Ha QD = 6600 – 0,275p és QS = –78900 + 4p, akkor
1.5. ábra. A piaci egyensúly
Mire számíthatnánk egy nem egyensúlyi ár fennállása esetén? A nem egyensúlyi ár vagy magasabb lenne az egyensúlyinál, vagy alacsonyabb. Magasabb, mondjuk p = 22 000 ár mellett az eladók szívesen eladnának 9 100 egységnyi terméket, de a vevők csak 550-et akarnának megvenni. Az ilyen piacot túlkínálatosnak nevezzük. Ellenkező esetben, például
p = 19 800 forintos ár mellett a vásárolni kívánt mennyiség 1 155, miközben a kínált mennyiség mindössze 300 lenne, azaz a piacon hiány alakulna ki. Az egyensúlytalanságnak negatív hatékonysági következményei vannak. Akár magasabb, akár alacsonyabb az ár az egyensúlyinál, a kérdéses termékből kevesebbet fognak előállítani, mint amennyit a társadalmi jólét maximuma igényelne.
A túlkereslet, illetve túlkínálat okozta társadalmi veszteséget az 1.6. ábrán mutatjuk be. Az egyensúlyitól elmaradó pE– ár mellett a forgalom QS = QE– nagyságú lenne. QE – QE– az az elő nem állított termékmennyiség, amelyek többet érnének, mint amennyibe kerülnének, a társadalmi veszteség az 1-3-5 háromszög területével becsülhető. Az egyensúlyit meghaladó QE+ ár mellett QE – QE+ mennyiségű olyan terméket nem állítanak elő, amelyek pedig többet érnének, mint amennyibe kerülnének. A társadalmi veszteség ekkor megegyezik a 2-3-4 háromszög területével.
1.6. ábra. A nem egyensúlyi árak okozta társadalmi veszteségek
A hivatásos labdarúgás játékos-piaca
A játékos-piac egy speciális munkaerőpiac, ahol a szerződés tárgya alapvetően egy speciális vagyoni értékű személyi jog: a játékjog használatának meghatározott időtartamra vonatkozó átruházása. Olyan személyhez kötődő vagyoni értékű jog, mely a sportoló sporttevékenységéhez fűződő fizikai és szellemi képességeinek összességét fejezi ki. Mint ilyen, át nem ruházható, el nem adható, de a licencszerződéshez hasonlóan a labdarúgó-vállalat számára a játékjog használati joga átruházható. Ez csak a szerződés időtartamára történik, és ennek lejártát követően a használati jog ellenérték nélkül visszaszáll a sportolóra. A játékjog használati jogát a sportvállalat ideiglenesen vagy véglegesen más sportvállalatra ruházhatja a sportoló hozzájárulásával. Ebben az esetben az átadó vállalat térítésre, átigazolási díjra tarthat igényt.