A likviditás

A közgazdászok a likviditás fogalmával ragadják meg azt a körülményt, hogy egy-egy eszköz milyen könnyen hozható a közvetlen kicserélhetőség állapotába (a ’liquiditas’ latin szó, eredetileg folyékonyságot jelent). Persze a „milyen könnyen” feltétel is megragadható – s a közgazdász számára ez a világosabb – költségfogalmakkal. Valójában az a kérdés, hogy egy-egy vagyontárgy esetében mekkora veszteséggel teremthető meg azonnal a „közvetlen kicserélhetőség” állapota. Természetesen akár egy ingatlan vagy egy Rembrandt-festmény is azonnal aktivizálható cseretárgy lehet, ha tulajdonosa nem ragaszkodik feltétlenül annak valós piaci értékéhez. A pénz a leglikvidebb vagyontárgy, hiszen nem is kell elcserélni (tehát semmiféle veszteség nem is keletkezhet) ahhoz, hogy azonnal csereképes legyen. Amikor az emberek arról döntenek, hogy vagyonukat milyen formában tartsák, mérlegelniük kell, hogy az egyes eszközök likviditása vagy értékőrző képessége jár-e nagyobb haszonnal. A pénz nem csak a leglikvidebb eszköz, de arra is a legalkalmasabb, hogy vagyonunk jövőbeli nominális értékével kapcsolatban biztonságban érezhessük magunkat. Másfelől persze – a sublótfiókban rejtegetve vagy folyószámlán tárolva – nincsen hozama (szemben például a részvény-vagyonnal), s fenyegetheti az infláció is.