Tanácsadás a terápia elején

A gyermek terápiáját végző logopédus és a szülő a terápia megkezdése előtt megismerkedik egymással és terápiás szerződést köt.

Az első találkozás alkalmával a szakember türelmesen, nyugodt hangon röviden elmondja a szülőnek a következőket:

• a logopédiai foglalkozás szükségességének okát;
• a foglalkozások várható tartalmát;
• a terápia hatására várható fejlődést, azt, hogy milyen mértékű és ütemű javulás várható, ehhez mennyi időre, foglalkozási gyakoriságra van szükség;
• milyen következményei lehetnek annak, ha a gyermek, tanuló nem részesül logopédiai ellátásban, vagy rendszertelenül vesz részt a foglalkozásokon;
• a foglakozások keretét (helyszín, időtartam, heti beosztás);
• az eszközigényt (1 db füzet a gyermek számára, esetleg egyéb logopédiai fejlesztőkönyv, tankönyv biztosítása);
• a szülőtől elvárt segítségnyújtást az otthoni gyakorlásban, szükség esetén szülői közreműködést további vizsgálatok kezdeményezésében (pl: fül-orr gégészeti vizsgálat vagy audiológiai vizsgálat kezdeményezése, szakértői vizsgálat);
• a hiányzások, óráról való távolmaradás kölcsönös jelzésének módját, bejelentésének formáit stb. (telefonhívás, SMS vagy e-mail üzenet).

A logopédusnak az első találkozás alkalmával lehetőséget kell nyújtania a szülőnek a logopédiai munkával kapcsolatos kérdései, dilemmái megfogalmazására és ezeket szakszerűen meg kell válaszolnia.

A szakirodalom a beszédhibás gyermek szüleivel való foglalkozás különböző formáit ismerteti. Leggyakoribb forma a szülők részvétele az otthoni gyakorlásban, házi feladat készítésében, ellenőrzésében. Pontosan megfogalmazott instrukciókkal (szóbeli és/vagy írásbeli), egyéni megbeszéléssel fokozható az otthoni gyakorlás sikeressége.

A szülőkkel folytatott strukturált beszélgetés három formája különíthető el:

• diagnosztikus, mely a család és a gyermek megismerésére szolgál;
• pedagógiai, mely tájékoztat és ismereteket nyújt a beszédhiba hátteréről;
• és terápiás, mely a segítő technikák és folyamatok megismerésére szolgál (Mérei és Vinczéné, 1991, Tóthné, 2012).

A kapcsolattartás egyik eszköze a gyakorló füzet, üzenő füzet. Ebben a szakember rövid, pontos instrukciókkal ellátott otthoni feladatokat ad, amit a szülő rendszeresen gyakorol a gyermekével a kapott utasításoknak megfelelően.

A családlátogatás, szülői értekezlet, fogadó óra, iskolai nyílt napok, szülőklub rendezvényei további lehetőséget kínálnak a szülő-logopédus kapcsolattartásra. Ezeken az alkalmakon lehetőség nyílik az információbővítésre, tájékoztatásra a beszédhibákról, egyéb kezelési lehetőségekről. A súlyos beszédhibák esetében a szülő számára tájékoztató füzet állítható össze, videófelvétel készíthető, szakirodalom ajánlható.

Szülők számára készült gyakorlókönyv

A logopédusok rendszeresen ajánlanak interneten is elérhető szakirodalmat, honlapokat, fejlesztő játékokat és feladatlapokat. Az ajánlott anyag legyen közérthető, kerülje a gyakori szakkifejezéseket. Ismertessük pontosan:

• az ajánlott könyv, munkafüzet pontos címét, szerzőjét, elérhetőségét (kiadó),
• azt, hogy ez mely területen segítheti a terápiát, a gyermek fejlődését,
• és azt, hogy hogyan használja a kapott információkat, olvasnivalót, feladatokat, játékot (pl. milyen instrukciókat adjon a gyermekkel való játék során, hányszor és milyen időtartamban gyakoroljanak).

A logopédus rendszeresen elkészíti a gyermek, tanuló haladásának írásban való értékelését. Fontos, hogy a gyermek fejlődését önmagához képest értékeljük.