7. 1. A tanulás mint örömszerző tevékenység, mint flow-élmény
A tanulás fogalmának pozitív vagy negatív színezete személyes élettörténetünkkel, sokszor a nemzeti-, történeti-, vallási tradíciókkal és szokásokkal is szoros kapcsolatban áll. A fogalom történetisége is igen izgalmas: a kiváltságosok privilégiumaként egykor a gazdagok, máskor a munkásosztály gyermekei juthattak könnyen hozzá; volt, hogy a különböző nemű, származású gyermekeknek nem volt egyforma joga hozzá (sok országban ma is így van); bizonyos vallási csoportok a túlélés és megmaradás zálogának tekintve kiemelt értéknek tekintik, míg más kultúrával rendelkező népcsoportok feleslegesnek tartják.
A 21. századot a tanulás évszázadának, a tudás évszázadának is nevezik. Egyik alapjellemzője a LLL, a lifelong learning, az élethosszig tartó tanulás. Az emberről azonban köztudott, hogy boldogságkereső lény, aki homeosztázisra törekszik, igyekszik magát jól érezni. Az a ’tudás” és az a ’tanulás’, amit a század neve mellé tűztek, csak akkor valósulhat meg, ha nem csak az egyének és csoportok boldogságát szolgálják (egy hosszú, beláthatatlan jövőben, mint bizonyos vallások ígéretei), hanem boldog jelent biztosítanak éveken, évtizedeken keresztül.
A cél, hogy az emberként őrizzük meg a genetikailag belénk kódolt, velünk született tanulási motivációt (elsajátítási motiváció, ld. Réthyné és Józsa munkáit); kíváncsiságot, felfedezési vágyat.
A tanuláslélektanok és tanulás-és tanításelméletek számtalan dolgot felfedeztek és leírtak már az élményszerű, élvezetes és hatékony tanulásról és tanításról. A 21. század pedagógusa reményeink szerint saját maga is folyamatosan kutat, felfedez, kipróbál és alkot saját örömére és tanítványai boldogságát szolgálva.
Ily módon gyakran elérhetjük a Csíkszentmihályi Mihály által flow-élménynek nevezett állapotot, amikor munkánk nagy részét nem érezzük munkának, hisz érdekesnek tartjuk, kihívást jelent számunkra, s a nehézségek inspirálnak a megoldások megtalálására. A megoldás, megvalósítás örömmel, büszkeséggel tölt el (ld. alábbi ábra, amely a gyermekek is a felnőttek flow-tevékenységére egyaránt vonatkozik). Munkánk ily módon tehát egy élvezetes kalanddá válhat, amelyben 25-30 gyermek kíséretében fedezzük fel újra és újra a világot, figyelhetjük boldogan a gyerekek „elvarázsolódását”.
Ha az olvasó számára nem egyértelmű, hogy megélt-e már flow-élményt, ízelgesse az előző mondat záró kifejezését: elvarázsolódás (vagy ha így jobb: belefeledkezés, elmerülés, az idő megszűnése, fáradtság helyett energiával telítettség - - - a le nem tehető könyv, az abba nem hagyható alkotás, az öt percnek tűnő meccs vagy előadás, ami fizikailag és szellemileg fáradtan is olyan érzéssel tölt el minket, mintha szerelmesek lennénk. Lehet, hogy azok is vagyunk, csak a világba és önmagunkba.
A tanulás mint felfedezés, mint a világ megismerése – ha jól tervezzük és valósítjuk meg - a gyermeknek számára spontán jellegű játéknak tűnik. Az óvodapedagógusnak rengeteg előkészítő munkával, tervezéssel és szervezéssel járó tevékenység, de energiavesztés helyett energia-feltöltéssel jár!
A flow „az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán magáért”
Csíkszentmihályi, 2010, 22. o.
Örömteli környezet és a mindig figyelő gyermek
A felnőttek többsége nem is gondol arra, hogy a gyerekek folyamatosan észlelik a környezetük hatását, és ösztönösen alkalmazkodnak hozzá. Sokan azt gondolják, hogy a gyermek csak azokra a hatásokra reagál, amelyek neki, hozzá szólnak. Vagy, hogy még úgyis kicsi, nem érti. Ha ez még igaz lenne is, a környezet érzelmi légkörét már az intrauterin életben is érzi, reagál rá. Boldog babák legalább „eléggé jó” érzelmi klímában nevelkedhetnek.
A kisgyermekek rendkívül sok időt töltenek családi körön kívül, idegen felnőttekkel. E felnőttek hatása közvetlen és közvetett egyben, hisz nem csak direkt hatnak tudatosan megfogalmazott utasításaikkal, hanem teljes személyiségükkel, példájukkal, tevékenységükkel, azzal, hogy milyen környezetet teremtenek és milyen határokat állítanak a gyermek számára, így tehát meghatározzák a gyermek tanulási feltételeinek minőségét. A kisgyermekgondozók és az óvodapedagógusok szoros (szeretet)kapcsolatban állnak a kicsikkel, sok időt töltenek velük, így hatásuk rendkívül nagy, cselekedeteik erősen befolyásolják a gyerekek fejlődési lehetőségeit. Az óvodai évek – és az azokat megelőzőek is meghatározóak a gyermekek kognitív és szociális képességeinek fejlődésében (Lindsey, 1998, Shonkoff és Philips 2000; in OECD, 2006).
Tudnunk kell, hogy a sok olyan képesség, készség van, amelyeknek az optimális fejlődési periódusa, tehát amikor legintenzívebben fejlődnek, pont az óvodáskorra esnek (ld. még 5. fejezet). Az is közismert tény, hogy vannak az emberi fejlődés során is u.n. kritikus fejlődési időszakok, amiket azért nevezünk kritikusnak, mert ha ebben a szakaszban egy adott képesség nem fejlődik ki, akkor a későbbiekben ezek kifejlesztése nem, vagy csak rendkívül nagy energiával, speciális módszerekkel lehetséges (gondoljunk pl. a járásra, beszédre). Ezért nagyon fontos, hogy az óvodapedagógusok rendelkezzenek megfelelő pszichológiai és pedagógiai tudással.