7.3. Tanulás az óvodában
Az óvodai tanulásnak már az említése is megosztja a felnőtt világot mind hazai, mind nemzetközi szinten. Vannak végletes felfogások, az egyik szerint ebben a korban minden megtanítható, elsajátíttatható, tehát minél korábban kell megkezdeni a kisgyermek tanítását, a másik véglet szerint egyáltalán nem szabad tanítani, semmiféle tudatos és tervszerű folyamatba bevonni, hagyni kell spontán fejlődni. Sok ország van, ahol már 3-5 éves kortól iskolaszerű tudatos tanítás-fejlesztés folyik a gyermekek játéktevékenységének, mozgásigénynek tiszteletben tartásával (pl. Hollandia, Finnország), ahol már az olvasást, írást kezdik tanítani ebben a korban, s vannak országok, ahol a tanítás szó kimondása is véteknek tűnik. A hazai irányadó szakirodalmakat tanulmányozva is megtaláljuk ezt a végletet.
Oka egyrészt a nevelésről és a gyermekekről való felfogásban kereshető, másrészt személyes élmények hatnak rá. Sajnálatos, hogy sokan saját negatív élményeik hatására a tanulásnak csak a behaviorista szemléleten alapuló (drillekre, begyakorlásra épülő), autokratikusan és központilag irányított, a résztvevők számára kényszert jelentő formáját ismerik. Ez a tanulásfogalom valóban nem tartalmazza az elsajátítás örömét, a felfedezés és az elsajátítás boldogságát, a tevékenységbe feledkezés varázsát. Így történhet meg, hogy a játék és a tanulás fogalmát egymással ellentétes tartalmúnak tekintik, holott mai felfogásunk szerint mindkettő lehet spontán, önszabályozott, egyéni és társas, s ami a legfontosabb: örömszerző tevékenység!
Hazánkban az ONOAP korábbi változatában nem is szerepelt a tanulás, mint tevékenységterület a jelenleg (2015-ben) érvényes változatban azonban ismét teret nyert.
A tevékenységekben megvalósuló tanulás (ONOAP)
|
1. Az óvodában a tanulás folyamatos, jelentős részben utánzásos, spontán tevékenység, amely a teljes személyiség fejlődését, fejlesztését támogatja. Nem szűkül le az ismeretszerzésre, az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben, természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben valósul meg. 2. Az óvodai tanulás elsődleges célja az óvodás gyermek kompetenciáinak fejlesztése. Az óvodapedagógus a tanulást támogató környezet megteremtése során épít a gyermekek előzetes tapasztalataira, ismereteire. 3. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervét foglalkoztató tapasztalás, felfedezés lehetőségének biztosítása, kreativitásának erősítése. 4. A tanulás lehetséges formái az óvodában: - az utánzásos, minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás (szokások alakítása), - a spontán játékos tapasztalatszerzés; - a cselekvéses tanulás; - a gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés; - az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés; - a gyakorlati problémamegoldás. 5. Az óvodapedagógus a tanulás irányítása során, személyre szabott, pozitív értékeléssel segíti a gyermek személyiségének kibontakozását.
|
A tanulásról s a vele párhuzamosan zajló értelmi nevelésről szóló egyik legmodernebb magyar elmélet közel két évtizede ismert (de sajnos nem közismert): Nagy József (1996) „az értelem kifejlesztése” során hét terület fejlesztését javasolja a gyermekek – nem kimondottan csak óvódások – számára (ld. táblázat). Ezek között számunkra a legérdekesebb és fontosabb a játékszeretet fejlesztése, mint az értelmi nevelés, a tanulás egyik alapja.
A tanulás modern felfogása szerint tehát a tanulás és a játék, a játékosság nem egymást kizáró, hanem feltételező fogalmak. Izgalmas dolog megfigyelni, hogy miként függ össze Nagy József modellje a különféle tanuláselméletekkel (tanulásfelfogásokkal), s hogy a hatályban lévő ONOAP milyen mértékben feleltethető meg ennek a szemléletnek. Az alábbi táblázatot az ONOAP alapján töltöttük ki, ott ebben a rendszerben és megfogalmazásban szerepelnek a gondolatok, de az ottani tartalmakat felhasználva értelmeztük a jelentését, igyekezve szöveghűek maradni.
Összehasonlító táblázat: a tanulás, az értelmi nevelés feladatai, a modern tanulásfelfogások és megjelenésük az ONOAP-ban
|
AZ ÉRTELMI NEVELÉS TERÜLETEI Nagy József (1996)
|
MODERN és klasszikus TANULÁS-FELFOGÁSOK |
ONOAP TANULÁSFELFOGÁSA |
ONOAP: Tanulás megjelenése a hétköznapokban |
|
(1) öröklött tanulási motívumok kiaknázása, a kíváncsiság felkeltése, leépülésének megakadályozása |
Kérdés-válasz alapú tanulás
utánzás
|
A gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés
|
TANULÁS IDEJE: Az egész óvodai nap folyamán adódó helyzetekben,
TANULÁS HELYE: természetes és szimulált környezetben, kirándulásokon, az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységi formákban, szervezeti és időkeretekben
TANULÁS FELTÉTELEI
AZ ÓVODA-PEDAGÓGUS FELADATA
|
|
(2) az érdeklődés felkeltése |
utánzás
|
AZ UTÁNZÁSOS, MINTA- ÉS MODELLKÖVETÉSES MAGATARTÁS- ÉS VISELKEDÉSTANULÁS (SZOKÁSOK ALAKÍTÁSA)
|
|
|
(3) felfedező tanulás tananyag segítségével |
HEURISZTIKUS TANULÁS KUTATÁS-ALAPÚ TANULÁS |
IRÁNYÍTOTT MEGFIGYELÉS, TAPASZTALATSZERZÉS, FELFEDEZÉS |
|
|
(4) az értelmezési vágy kialakítása |
PBL: PROBLÉMA-ALAPÚ TANULÁS |
GYAKORLATI PROBLÉMAMEGOLDÁS. |
|
|
(5) a játékszeretet fejlesztése |
GAME-BASED LEARNING: JÁTÉK-ALAPÚ (JÁTÉKRA ÉPÜLŐ) TANULÁS |
SPONTÁN JÁTÉKOS TAPASZTALATSZERZÉS |
|
|
(6) az alkotásvágy fejlesztése |
LEARNING-BY-DOING: CSELEKVÉSRE ÉPÜLŐ TANULÁS |
CSELEKVÉSES TANULÁS |
|
|
(7) teljesítményvágy optimalizálása |
ÖNSZABÁLYOZÓ TANULÁS |
|