Az egészségturizmus infra- és szuprastruktúrája

A turisztikai infrastruktúra azokat a létesítményeket foglalja magába, amelyek a vonzerő feltárását, értékesítését, piacképessé tételét biztosítják (Michalkó G. 2012). Egy gyógytényező, például a termálforrás, csak abban az esetben válhat turisztikai vonzerővé, ha erre olyan egyedi műszaki létesítményeket építenek fel, melyek a víz idegenforgalmi értékesíthetőségét elősegítik. A termálforrás, mint vonzerő esetében a turisztikai infrastruktúrát tehát a gyógyfürdő fogja jelenteni (Michalkó G. 2004). A gyógyturizmus infra- és szuprastruktúráját tekintve komplett egészségügyi városok és klaszterek kialakulása is tapasztalható (pl. Monterrey Mexikóban).

Az egészségturisztikai infrastruktúrához tartoznak a különböző gyógytényezők gyógyászati célú felhasználását szolgáló létesítmények, például az ivócsarnokok, sétafolyosók, gyógypark, meleg vizű fürdők, gáz-, és iszapfürdők, valamint a klimatikus gyógyhelyek létesítményei úgy, mint a gyógyház, a parkok, kertek és erdők. Mindezek egy részét a turistákon kívül a helyi lakosok is igénybe veszik.

A vendégek tartózkodását, elszállásolását, ellátását és egyéb felmerülő igényeinek kielégítését a turisztikai szuprastruktúra biztosítja. Az egészségturizmus elsődleges szuprastruktúrájához tartoznak a gyógy- és wellness szállodák, gyógyfürdőkórházak, szanatóriumok, éghajlati gyógyintézetek, gyógyüdülők, barlangterápiás intézetek, valamint a gyógyhelyeken található különféle vendéglátóipari létesítmények.

Az egészségturizmus másodlagos szuprastruktúrája a vendégek fogadásának alapfeltételéről gondoskodik, ide tartoznak a kiskereskedelmi egységek, valamint a banki és egyéb személyes szolgáltatások.