További ismeretek

A fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére

A következőkben áttekintjük  a fejlődés várható jellemzői óvodáskor végére, amelyek a tanulás világába átvezetik őket.

A gyermek képes legyen arra, hogy az iskolai tanulás, egy tanóra teljes időtartamában, (kb.: 45 perc) a feladatra figyeljen, összpontosítson, természetesen több rövid periódus összeadásával. A nagymozgása és finom-motorikája tegye lehetővé az írás elsajátítását.

Látásmódja tegye lehetővé, hogy egyes funkciókat, tevékenység területeket különítse el (szerialitás képessége) Legyen képes bizonyos analitikus (elemző) látásmódra. Amely segíti az ismeretanyag beépítését. Ugyanakkor az összegzésre, a konklúziók levonására, összefüggések levonására is legyen képes. Feladattudata fejlődjön arra a szintre, hogy akarati tulajdonságainak rendelje alá tevékenységeit, és fontossági sorrendben az ismeretszerzés, a tudatos tanulás foglalja el az első helyet.

A gyermekek óvodáskor végére ismerkedjenek meg a nyelv szépségével, kifejező erejével. A helyes nyelvhasználat, mondatszerkesztés a biztonságos önkifejezésük megalapozója.

Legyenek aktív befogadói a meséknek, verseknek, történeteknek. Ezeket ne csak hallgassák, hanem próbálják megismételni, visszaadni tartalom és sorrend szerint.

Beszéd közben egész mondatokban beszéljenek, igyekezzenek mondandójuk pontos megfogalmazására, de ismerjék a kommunikáció jeleit is. / mimika, metakommunikáció/ Próbálkozzanak az ütemes szótagolással, a hangok helyének felismerésével, hangzó folytatásával, ismerjék a szavak jelentését, mögöttes tartalmát, gyűjtő és alapfogalmakat.

Az olvasás, írás tanulás feltételei, hogy a gyermekek beszéde, kiejtése nyelvtanilag helyes, tartalom szerint pontos legyen. A gyermek nyelvi fejlettségét a beszédkedv, az aktív és passzív szókincs, valamint az artikuláció tisztasága mutatja, tükrözi leginkább.

 Az óvodáskor évei alatt a gyermek játéka jelentős fejlődésen megy keresztül. A gyermekek tudjanak játszani, ne unatkozzanak. Ha van megfelelő idő, hely és eszköz foglalják el önmagukat játéktevékenységgel. Társaikhoz alkalmazkodjanak. Fogadják el mások elgondolását, és a kialakult szabályokat. Kommunikáljanak érthetően játékuk során. Készítsenek játékukhoz eszközöket, ha szükséges vagy használják megfelelően a meglévőket. Vigyázzanak játékaikra. Az elromlott játékokat javítsák meg, vagy kérjék ehhez  a felnőtt segítségét. A játékban elsősorban a gyermek önmagát tanulja.

Alakuljon tájékozódási, motoros és taktilis képességük. Törekedjen önállóságra a társas és a tárgyi környezete felett.

 A mese, a vers az óvodás gyermek kommunikációs és anyanyelvi nevelésének az összehangolását alapozza meg értelmi, érzelmi és esztétikai nevelés terén. A verset a hangulatok, rímek felől közelítjük meg. A mondókák, versek nagy része mozgásos játékhoz is kapcsolódik. Mese - vers hallgatásakor a szó segítségével egy belső képsor elevenedik meg. A mesében mindig a jó győz, ezért a mesei megfelelés következtében mélyen beépül a gyermek erkölcsi érzelmeibe. A mese a gyermekkor érzelmi színvonalán jelenik meg, elemi igazságként, ugyanakkor benne van, hogy a kudarcot el kell viselni, ki kell tartani, okosnak és ügyesnek kell lenni. Kezdetben a gyermek a befogadó, az óvónő az előadó.  Az anyanyelvi nevelés és a mese, vers elválaszthatatlan egymástól. Elő kell segíteni a mesetudat kialakulását a valóság és a mese megkülönböztetését. Rendkívül fontos a mese, vers szorongásoldó szerepe.

A zenei nevelés tartalma dalanyagból, dallam, ritmus visszaéneklésből, egyenletes lüktetésből, és ritmusmotívumokból áll. Fontos a természet hangjainak megismerése. Rendkívül élményszerű az óvónő hangszeres játéka, amely élményszerűvé teszi a zenei nevelést. És ha ez kiegészül azzal, hogy a játékban változatos mozgásokat gyakorolnak, akkor ez komplex élményként marad meg a gyermek emlékezetében.

A mozgásfejlesztés alapvető célja, hogy a természetes mozgáskedvet megtartsuk, a gyermekek mozgásigényét kielégítsük, és a mozgást megszerettessük.

A gyermeki ábrázolás a mintakövetés és élményvilág együttes megjelenése a produktumokban. Fontos, hogy használjanak változatos színeket, megfigyelés, emlékezet és képzelet után hangulati elemeket tartalmazzon munkájuk. A óvodáskor végére már gazdag képi kifejező elemekből álló eszköztáruk legyen.

A külső világ tevékeny megismerése, a valóság felfedezése pozitív érzelmi kötődést alakít ki a természeti és társadalmi környezethez. Az óvodáskor végére a gyermekek megismerik a négy évszakot, annak jellemző jegyeit, hatásukat az emberekre és a természetre. Tudják, mi történik a különböző napszakokban. Ismernek gyűjtőfogalmakat (pl. növény, állat), tudnak alcsoportokat képezni. Megismerik a közvetlen környezetük társadalmát. /család, falu, emberek foglalkozását, intézményeket, színeket, stb./ El kell érni, hogy tudjanak bármely témában csoportosítani, összefüggéseket felismerni, szétválogatni, következtetni és kiegészíteni a hiányzó elemeket.

A matematikai nevelésnél a mennyiségi, téri relációk felismerése elvárható. Fontos, hogy a gyermekek vegyék észre környezetükben, hogy a tárgyak szétválogathatók, összehasonlíthatók.

Az óvodában mindennapi munkatevékenység az önkiszolgáló munka, amelynek célja, hogy a gyerekek vegyék észre a munka szükségességét, indokoltságát, eredményét, kapcsolódjanak be örömmel a különböző tevékenységekbe.

A tanulás megkezdéséhez szükséges „tudás”, képességek megszerzésére, kialakítására, a spontán ismeretszerzésre a nap bármely szakában lehetőséget kell biztosítani mind a játék, mind a munka jellegű tevékenységeknél. A közvetlen tapasztalatszerzésből következik, hogy az egyes témákhoz mindig meg kell választani a tapasztalatszerzés terét (pl. szabadban történő megismerő tevékenység). A módszer megválasztása a foglalkozás témájából ered, az óvónők szabadon, a gyermekek érdeklődését felhasználva, a létszámra tekintettel alkalmazzák a mindennapokban. Alapelv, hogy a tanulás folyamatát hassa át a játékosság, a folyamatosság és fokozatosság, amely nemcsak egy foglalkozásra, hanem a nevelés három-négy éves intervallumára kiterjedően.

A hatékony és alkalmazható tudás megszerzésére való képesség kialakítása is az átmenet időszakának fontos feladata. Az iskolába lépés előzménye, hogy a gyerekek már átéltek egy átmenetet, vannak tapasztalataik a szülőtől való elválásról, a  közösség élménye ismerős, hiszen az óvodában megtanulták a szabályokhoz, normákhoz való alkalmazkodást. Mindezt azonban a  játék varázsa. segítette, amelynek során formálódtak a tanuláshoz szükséges alapkészségek és tulajdonságok.

Az óvoda a  kíváncsiság és tanulási kedv kialakítására épít  és  megtartására törekszik. Az iskola pedig olyan tevékenységi formákat kíván meg, amelyek a szabálytudaton alapulnak, a kötelező feladatok teljesítését igénylik.