4.7. Szabályjáték

Az óvodáskori játékok között a szabályjáték fontos helyet foglal el.

Ebbe a típusba azok a játékok tartoznak, amelyeket a szabály és annak betartása motivál, vagyis a gyermek számára ez jelenti magát a játék örömét. A szabálynak ebben a formában óriási szerepe van, hiszen minél komolyabban veszi a gyermek annak létét, annál izgalmasabb számára az adott játék.

Minden szerepjáték (→ Szerepjáték) rejtetten tartalmaz szabályokat, de itt a szabályok másodlagosak. A szabályok a szerep által előírt cselekvésben jelennek meg, a társadalmi viselkedésre vonatkozó előírásokat tartalmaznak, a szereptartalmak differenciálódásával a szabályok bonyolódnak.

A szabályok eredete lehet átörökített és spontán.

1. kép Játszó gyerekek, 20. század eleje
(forrás: internet)

2. kép Játszó gyerekek, 20. század eleje
Bihari Anna-Pócs Éva: Képes magyar néprajz.
Corvina, Budapest, 1985, 28. old.
(forrás: internet)

Óvodáskorban olyan játékok taroznak ide, melyek előre meghatározott, pontos szabályok által folynak le. 4-5 éves kortól kezdik játszani és iskoláskorban is az egyik legkedveltebb és legáltalánosabb játékfajta.

3. kép Udvari memoria játék (forrás: Sztanáné)

4. kép Régi játékok (forrás: Sztanáné)

5. kép Gondolkozz! (forrás: Sztanáné)

6. kép Kocog és kidob (forrás: Sztanáné)

Az óvodások szabálykövetését "kettős szabály tudat" jellemzi: kortársaikkal való együttműködésük során nem tartják be az egyébként örök érvényűnek tekintett szabályokat, nem értik, hogy azok célja a közös tevékenység összehangolása (Mérei-V. Binét,1971.).

A valódi szabály játékok ideje a kisiskoláskor. Ezeket azonban megelőzik az óvodáskorban népszerű rituális játékok, amelyek szintén tar­talmazzák a szabálykövető viselkedés elemeit: bújócska, fogócska. Ez utób­biak sajátos variációi az ősrégi és minden kultúrában létező népi játékok ("Adj, király, katonát", "Kinn a bárány, benn a farkas"), amelyek a mesék­hez hasonlóan szabályozott és játékos keretet adnak a funkciógyakorlásra, a vetélkedésre, a különféle élethelyzetek (vereség, magány, bosszú stb.) feldolgozására
http://webovoda.blogspot.hu/2009/07/kaparaszo-egerek.html

A különböző szabályokra épülő játékok megértése, és az azokban felmerülő lehetséges konfliktus helyzetek kezelés még nehézséget okoz az óvodáskorú gyermekek számára. A szabályjáték esetén nagy szerepe (kezdeményező) van az óvodapedagógusnak, akinek figyelembe kell venni a gyermekek fejlettségét, játék iránti érdeklődését, s így tudja a játék tartalmát és szabályait kialakítani, és a játékot beilleszteni az óvoda napirendjébe.  Fontos a játék időtartama, a játéktanítás módja, a játék tartalmának és szabályainak ismertetése, a játékkal kapcsolatos magyarázatok, pl. vezényszavak játékban való elmondása és az esetleges hibák és azok megoldására való figyelemfelhívás a tényleges játék eljátszása előtt. Az óvodapedagógus saját szerepének meghatározása, a játékba való beépülése, a játék utáni értékelés fontos elemei a közös játékélménynek. A szabályjátékokban az örömforrást a szabályok betartása jelenti. Ezen játékok során a gyerekek megtanulják a szabálykövetést, megtapasztalhatják sikerüket és esetleges kudarcukat. A jó szabályjáték eredményeinek feldolgozása  a reális énkép kialakulását is segíti. A szabályjáték során a gyermek önmaga szabályozására is ügyel, ugyanakkor mások cselekvéseit is figyeli a szabályok betartása szempontjából. Megalapozzák a mindenkori alkalmazkodás képességét, a szabályokhoz való pozitív viszonyulást.

A szabályjáték feltétele a szabály megértése (intellektuális fejlettség), a decentrálás képessége, azaz az igazodás az általánosított szabályokhoz, frusztrációtűrés.

Ha túl nehéz a játékfeladat, a szabály nem ösztönöz cselekvésre, megnő a kudarctól való félelem és kényszeres igazodás léphet a játéköröm helyébe.

Következménye, hogy a gyermek kilép a játékhelyzetből, vagy abbahagyja a játékot, elhagyja a játék terét, vagy csalással kivonja magát a játékszabályok alól – tagadja a játék értelmét.

A szabályjátékban is jellemző, hogy a gyermek győztes akar lenni. A siker függ a képességektől (a funkció öröme: testi vagy/és szellemi), a véletlentől (a várakozás, a kaland öröme társul hozzá.

Az óvodáskorú gyermek szabályjátékának néhány sajátossága

• kezdetben maga a cselekvés a lényeg, a szabályok betartása elsősorban az egyéni örömszerzést szolgálja (mozgásos szabályjátékoknál: futás, mászás...);
• később alávetik magukat az egyszerűbb szabályoknak, élvezik a mozdulatsorok egymásutániságát, az ismétlést, ügyel a sorrend betartására;
• a szabályok megtartásánál dominál az utánzás;
• a dramatikus elemek (játékos kerettörténetek, felajánlott szerepek...) segítenek a szabályok megtartásában;
• a veszteség nagy érzelmi terhet jelenthet;

többnyire igénylik a felnőtt irányítását.