4.3. Gyakorló vagy funkciójáték

A gyakorló játék az óvodás kor előtti időszak, a 0-2 év közötti, csecsemő- és kisgyermekkorú kicsinyek jellemző tevékenységi formája.

A csecsemők kezdeti tevékenységeit, „odafordulását” még nem tekintjük játéknak, a játék akkor kezdődik, amikor a kisgyermek érdeklődve, a felfedezés szándékával, a maga örömére végzi a tevékenységet, mintegy felfedezve önmagát és környezetét. A gyermeki játék a saját test, a hangok, mozdulatok, kéz, láb felfedezésével indul, s ahogyan fejlődnek nagymozgásai, képessé válik a gurulásra, mászásra, általában a helyzet- és helyváltoztatásra, már játszik, manipulál anyagokkal, tárgyakkal.

Már mászok!
(forrás: Sztanáné)

Pakolok
(forrás: Sztanáné)

Ennek a korai manipulációnak biológiai feltétele a fogóreflex oldódása és a megfelelő szem-kézkoordináció.

Legegyszerűbb gyakorló játékok a mozgások, mászás, ugrálás, futás, tárgyak rakosgatása.

Millar( 1974) a gyakorló játék mozzanataiként az explorációt, a manipulációt és a variációt emeli ki.

Minden gyakorló játék legfőbb jellemzője a funkcióöröm.

A gyakorló játékok során a gyermek teljes személyisége gazdagodik, fejlődik. Megismeri önmagát, gyakorolja a nagymozgásokat, megtanulja összehangolni a mozdulatait, ismerkedik tárgyi környezetével, az őt körülvevő tárgyi világ fizikai jellemzőivel, egyre önállóbb és egyre bátrabban kezd új és új tevékenységekbe. 

Bekapcsoltam
(forrás: Sztanáné)

De magasan voltam!
(forrás: Sztanáné)

A gyakorló játék során leggyakrabban használt játéktárgyak a tologatható és húzogatható játékok, lábbal hajtható kismotorok, autók, hintaló, labdák, háztartási eszközök, homokozó játékok. 

Ott kell bejönni!
(forrás: Sztanáné)

A gyakorló játék a harmadik életévben magasabb színvonalú játékká fejlődik, új funkciókkal bővül. Elemei a későbbiek során bonyolultabb, összetettebb játékokban is megőrződik.