3.4. A játék szerepe a személyiségfejlődésben
A játék a gyermek alapvető, aktív tevékenysége. Funkciója szerteágazó (→ Elméletek a játékról). A játék fejlődése jól tükrözi a személyiség fejlődést, nyomon követve ezáltal az egyén érzelmi, értelmi, szociális fejlődését. (→ A gyermek megfigyelése a játék közben) A játék mozgatói a természetese (emberi) szükségletek, amelyet a feszültség átmeneti csökkenése és újratermelődése, és erős érzelmi töltés jellemez (örömszerző jelleg) → A játék fogalma, jellemzői.
Kisgyermekkorban a fejlesztés adekvát módszere. A játék az objektív valóságot a gyermeki személyiségen keresztül szubjektív formában tükrözi, benne minden lehetősége, amit az ismeretek, a képzelet és a kreativitás létrehozhat. A játéknak nincs önálló megjelenési formája. Bármely cselekvés a játék tárgya, témája lehet, függetlenül annak kognitív, motoros, szociális kereteitől. Éppen ezért a játék személyiségfejlesztő hatása elvileg határtalan. →Az alapvető tevékenységeket a cél-motívum viszonya alapján két dimenzióban értelmezhetjük: játék – munka. A játék esetében a cél és a motívum egybeesik. A munka esetében a két dolog elválik egymástól → Játék és munka
A játék a gyermek alaptevékenysége, felszabadult tevékenység, örömet szerez a gyermeknek. A játék mint örömforrás összefügg a gyermek fejlődésével. 1-2 éves korban a funkciók gyakorlása okoz örömet, 2-3 éveseknél pl. a ritmikus beszéd, lépegetés ismételgetése okozhat örömet. 3-4 éves korban a vágyott szituáció megteremtése jelenthet örömet, esetleg megnyugvást. A játéköröm (1 és 2. kép) valamely kellemes élmény újraéléséből fakadhat. A játék gyakran utánzás jellegű. A gyermek eleinte a felnőttek mozdulatait, hanghordozását önkéntelenül utánozza, majd később tetszése szerint válogat azokból. Megjelenik a kötődéses mintakövetés, a szeretett ember, esetleg kedvenc állat magatartásának utánzása. Akihez a gyermek érzelmileg ragaszkodik, annak a kedvéért megtanul szabályokat is, amelyek interiorizálódnak, beépülnek a személyiségébe.
1. kép Sütök neked finomat!
(forrás: Sztanáné)
2. kép Új játékom van!
(forrás: Sztanáné)
A játék elősegíti az értelmi fejlődést, fontos szerepet játszik a szociális és érzelmi fejlődésben. Fejleszti a képzeletet, fantáziát, gondolkodást, az érzékelés, észlelés differenciált alakulását.
A játék koronként meghatározott fejlődési periódusokban érhető tetten. A manipulatív játék az egyén kérdésfeltevése. A gyakorló játék és a szerepjáték korai megnyilvánulásai az egyénnek a környezetéből általa kiemelt tapasztalatok újraélése, visszatükröződése. A szerepjátékok fejlettebb formáinál már nemcsak szubjektív valóság elemekkel, hanem fejlett értelmi motívumokkal, szociális azonosulással is találkozunk. Megjelennek az elemi szabályok, amelyek a szabály-játékok alapjait jelentik.
A játékfajták időben nemcsak egymást követőek, hanem folyamatosan vissza-visszatérnek. A játéktevékenység tehát szoros összefüggést mutat a figyelem, az értelmi, érzelmi és szociális fejlettséggel, amit az óvodapedagógus munkáját irányítja.
Kezdetben a színes, puha, csörgő, zörgő tárgyak, majd a spontán szerzett ismeretek hasznosítására szolgáló eszközök, későbbiekben a komplex ismereteket és szocializáltságot feltételező játékok felkínálása kerül a gyermek figyelme központjába.
A játék fejlődése nemcsak spontán folyamat, hanem pedagógiai tevékenységünk egyik legfontosabb mércéje. Akkor járunk el helyesen, ha a spontán játékon keresztül kezdeményezni tudunk, a kezdeményezés olyan ismeretek birtokába juttatja a gyermeket, hogy azok más minőségben tovább tudják folytatni spontán játékaikat, illetve belső motivációs szinten játéknak, vagy játékos jellegűnek tudják elfogadni az óvodapedagógus által kezdeményezett tevékenységet.
(A Lewin-féle vezetési stílusok kísérlet Módszerek c. oktatófilm elérhető a következő linken:
https://www.youtube.com/watch?v=satfAW5Ksoc )
A játék olyan aktív tevékenység, amelynek során képet kaphatunk a gyermeki személyiség pszichés struktúrájáról.
A játék a kognitív pszichológia oldaláról is megközelíthető. (→ Piaget játékelmélete)