4.1. Játékfajták, játéktípusok

A játékok nagy száma és sokfélesége indokolja osztályozásukat. A rendezés nehézsége abból adódik, hogy egy-egy játék az ország különböző vidékein más-más néven, némileg eltérő szabályok szerint ismert.

1. kép Lovacskázás a 20. század elején
(forrás: internet)

A játékelméletek más-más szemszögből nézve figyelik a játékokat. → Elméletek a játékról. A klasszikus játékelméletek biológiai nézőpontból vizsgálódva a játék adaptív funkcióira helyezik a hangsúlyt, a filozófiai magyarázatok, pl. Huizinga a játékot az ember lényegi vonásának tekintik, értelmét és tartalmát magában a játékban látják. Az antropológiai magyarázatok kiinduló pontja az én, a játéknak az én és a társak viszonyrendszerének alakulásában játszott szerepére helyezik a hangsúlyt, a szociális tanulás, utánzás jellegét hangsúlyozzák. A pszichológiai magyarázatok a játék különböző aspektusait emelik ki, kiinduló pontjuk maga a gyermek.

2. kép Rakosgarós
(forrás: Sztanáné)

3. kép Legó
(forrás: Sztanáné)

Fontosnak tartják a játék során átélt érzelmeket, az érzelmek feszültségoldó és személyiségfejlesztő szerepét. Piaget (1978) az alkalmazkodás gyermekkori formájának tekinti, melynek két lehetősége az akkomodáció és az asszimiláció, ez utóbbi tiszta formájának tartja az óvodás korú gyermekekre oly jellemző szimbolikus játékot. → Piaget játékelmélete. Nevéhez kötjük a játékfajtáknak a gyermekek értelmi fejlődési folyamata, szakaszai alapján történő csoportosítását, mely szerint a 0-2 éves gyermekekre az explorációs, a 2-7 évesekre a szimbolikus, a 7-8 évesekre a szabályjátékok a jellemzők. A korai évek explorációs játékai közé tartoznak a gyakorló, funkciós, érzékszervi-mozgásos, kísérletező játékok, melyek során a gyermek a maga örömére ismerkedik önmagával és közvetlen környezetével. Egészséges fejlődés esetén az explorációs játék kb. két éves kortól a szimbolikus játékban folytatódik. A gyermek játékában a mintha-elem megjelenése jelzi a szimbolikus játékok kezdetét, amikor a gyermek képessé válik eltávolodni a konkrét cselekvéstől, a képzeletével megeleveníti a világot, helyettesít dolgokat, helyzeteket, megjelenik a kettős tudat, azaz képessé válik a világ belső reprezentálására. Játékában megjelenik minden, ami körülveszi, ami történik vele, amit lát a családban, óvodában, események, gyerekek, felnőttek, állatok, minden, ami az ő világa, amiben tanulja szerepeit. És amikor szimbólumai lassan közelítenek a valósághoz, alárendelődnek valós szabályoknak, a gyermek átlép a szabályjátékok világába. Ez már az óvodás kor végét, kisiskolás kor kezdetét jelenti.

A szabályok megértése és betartása nehéz feladat, az utánzás, a dramatikus elemek, a felnőttek irányítása segítik a folyamatot, míg lassan képessé válik a gyermek a szabályok tudatos betartására. → Játékfajták, játéktípusok. A kártyajátékok, versengő csapatjátékok, drámajátékok, sakk vagy komplex társasjáték csak akkor nem fullad sírásba vagy veszekedésbe, ha a gyermekek szabálytudata kialakul, képessé válnak viselkedésüket a szabályoknak megfelelően irányítani, tudják, hogy az együttjátszás örömtelivé így tehető. Elfogadják egymást, megegyeznek, együttműködnek, a közös játék igényétől vezérelve gyakorlás útján eljutnak a kölcsönösség, a kompromisszumra való képesség kialakulásáig.