6.3. Az intelligencia megközelítései

Az intelligencia kapcsán azonban felmerült a kutatókban az a kérdés, hogy egy általános intelligencia, vagy éppen speciális faktorok is járulnak hozzá az intellektuális működés egyéni különbségeihez és a teszteken elért eredményekhez. Spearman az általános intelligencia, azaz a g-faktor felelős minden területen elért teljesítményért, azaz aki az egyik teszten jó eredményt ér el, az egy másik teszten is magasabb teljesítményt nyújt. Emellett azonban feltételezett egy speciális, s-faktort is, amely azokért az eltérésekért felel, amit nem tudunk a g-faktorral magyarázni, ezek azonban az adott tesztre jellemző sajátosságok. Thurstone később hét különálló faktort azonosított, melyeket elsődleges mentális képességeknek nevezett, vagyis nem egy általános intelligencia létezik, hanem egymástól független képességek. Carroll hierarchikus modelljében mind a g-faktor, mind pedig a csoportfaktorok létjogosultságát megjeleníti. Cattell intelligencia modelljében meghatározza a fluid intelligencia és a kristályos intelligencia faktorait. Fluid intelligencián a nonverbális, absztrakt újszerű problémák megoldásának képességét, míg kristályos intelligencián a korábban elsajátított tudást, a tanult képességeket érti (a nonverbális tesztek elsősorban a fluid, míg az iskolában szerzett tudásra épülő tesztek a kristályos intelligencia faktorán terhelődnek) (Csépe, Győri és Ragó, 2008).