12.1. A projektív tesztek
A projektív személyiségtesztek a projekció mechanizmusán alapulnak, miszerint a tesztben többértelmű ingert exponálnak a vizsgálati személy számára, melyre szabadon asszociálva válaszolhat. A személy belső konfliktusait közvetlenül rákérdezéssel megragadni, emiatt szükséges más eszközzel megragadni ezeket a mechanizmusokat. Mivel semmilyen előre meghatározott választ nem hívnak elő ezek a tesztingerek, így a vizsgálati személy saját érzéseit, vágyait és motivációit vetíti bele a válaszadásba, vagyis a személyiség mélyebb rétegei is feltárhatók. A projektív módszerek elsősorban a klinikai pszichodiagnosztikában alkalmazott eljárások, kiértékelésük összetett, így felvétele speciális képzettséghez kötött.
A projektív teszteknek változatos formái vannak, melyeket Lindzey (1959, idézi Rózsa, Kő és Oláh, 2006) a következőképpen csoportosít:
- Tintafoltokra vagy szavakra adott asszociációk (pl. Rorschach-próba)
- Történetkonstrukció (pl. TAT és CAT)
- Mondat vagy történet befejezés (pl. Rozenzweig-féle Frusztrációs Teszt)
- Kártyarendezés vagy -választás (pl. Szondi-teszt)
- Érzelemkifejezés rajzokban vagy játékban (pl. Emberrajzpróba, Világjáték).
A továbbiakban néhány projektív személyiségtesztet ismertetünk. Az általunk röviden ismertetni kívánt tesztek a klinikai pszichodiagnosztikai munkában gyakran alkalmazott eljárások, így a pszichológusokkal közös munkában szükséges ezen tesztek típusainak ismerete a gyógypedagógusok számára is.