A Nat 2012. az egységességről és differenciálásról
„A tartalmi szabályozást a Nat úgy valósítja meg, hogy az iskolák, a pedagógusok, a tanulók sokféle, differenciált tevékenysége a teljesítmény növelésére sarkalló, az életesélyek tanulással történő növelését szolgáló egységes, közös alapra épüljön". (Nat 2012)
„A differenciált tanítás-tanulás megvalósulásához különösen a következő szempontokat ajánlatos figyelembe venni:
- olyan szervezési megoldásokat kell előnyben részesíteni, amelyek előmozdítják a tanulás belső motivációinak, önszabályozó mechanizmusainak kialakítását, fejlesztését;
- a tanulást úgy kell megszervezni, hogy a tanulók cselekvő módon vegyenek részt benne, előtérbe állítva tevékenységüket, önállóságukat, kezdeményezéseiket, problémamegoldásaikat, alkotóképességüket;
- a nevelési-oktatási folyamat segítse elő a tanulók előzetes ismereteinek, tudásának, nézeteinek feltárását, adjon lehetőséget esetleges tévedéseik kiigazítására és tudásuk átrendezésére;
- az iskolai tanítás-tanulás különböző szervezeti formáiban (az osztálymunkában, a csoportfoglalkozásokon, a tanulók páros, részben vagy teljesen egyéni nevelésében-oktatásában) alkalmazni kell az együttműködő (kooperatív) tanulás technikáit és formáit;
- váljék a tanítás egyik elvévé és teendőjévé a tanulókhoz alkalmazkodó differenciálás a feladatok kijelölésében, megoldásában, a szükséges tanári segítésben, az ellenőrzésben, az értékelésben;
- a tanulók egyéni képességeinek fejlesztése érdekében alkalmazni kell a feladathoz illeszkedő tanulásszervezési technikákat;
- sajátos tanulásszervezési megoldásokat kell alkalmazni a különleges bánásmódot igénylő sajátos nevelési igényű gyerekek esetében, a tanulási és egyéb problémákkal, magatartási zavarokkal küzdő tanulók nevelési-oktatási feladatainak ellátásában;
- a tanítási-tanulási helyzetek, a tanulásszervezési módok és értékelési eljárások alkalmazkodjanak az egyes területeken tehetséges tanulók fejlesztési igényeihez, általában is támogassák a tehetségek felkutatását és tehetségük kibontakoztatását;
- különböző tanulásszervezési megoldásokkal az együttműködést és a tanulási esélyek egyenlőségét szolgáló szervezeti formákat kell kialakítani mind az iskolák közötti együttműködésben, mind az iskolán kívüli és az iskolai munkában." (Nat 2012)
„A kerettanterv minden tanuló számára biztosítani kívánja a hatékony és élményszerű pszichomotoros tanulást. Módszereiben döntően a játékos cselekvéstanulást és az adekvát játékok alkalmazását helyezi előtérbe. A differenciálás elvét és az általa vezérelt gyakorlatot a legfőbb értékek közé sorolja. Ebben az oktatási szakaszban is megkülönböztetett figyelmet fordít a belső, didaktikai differenciálásra. Ez a záloga annak, hogy minden tanuló eljusson a számára megszerezhető tudás legmagasabb szintjére, és megvalósulhassanak a társadalmi érdekeket is kifejező tantárgyi célok. A fejlesztőmunka igazodik a tanulás alapvető tendenciáihoz, de a menet közben bekövetkező változásokhoz is. A belső didaktikai differenciálás emeli a motoros tanulás, egyúttal a személyiségfejlesztés - az értelmi, érzelmi-akarati, szociális képességek és tulajdonságok - hatásfokát. Az elvárt eredmények ennek megfelelően a készségekben, a képességekben, az ismeretekben és az attitűdökben megfogalmazható követelményeket is tartalmaznak." (Kerettanterv az általános iskola 1-4. évfolyamára, Testnevelés és sport)
A differenciálás hagyományosan az iskolarendszerben, a tanulók osztályokba sorolásában (pl.: normál osztály, emelt szintű oktatásban résztvevő osztály), és a mindennapi pedagógiai munkában valósul meg. A mindennapi pedagógiai munkában (az oktatási folyamatban) történő differenciálás történhet közvetett és közvetlen irányítás segítségével. A differenciálás alapvető feltétele a tanulóknak, a tanulás szempontjából fontos sajátosságainak, egyéni különbségeinek ismerete. Csak a megalapozott gyermekismeret teszi lehetővé az irányított differenciálás megteremtését, sőt egyenesen gátolja azt, ha a tanár vagy oktató nem képes valódi gyermekismeretre.
A differenciálás értelemszerűen nemcsak a tanulás tartalmára, hanem módszereire és eszközeire is vonatkozhat. Eszerint ugyanahhoz a végeredményhez - tudáshoz - különböző utakon is el lehet jutni, tehát a különböző tanulói egyéniségeknek különböző utak felelhetnek meg.
Amennyiben megfelelő eljárásokkal, gyermekismerettel fel tudjuk tárni, hogy kinél milyen területeken mutatkoznak hiányosságok, akkor megszervezhető a differenciált fejlesztés. Ha tehát tudjuk, hogy testnevelésben a problémák kinél erednek a testi adottságokból (pl.: túlsúly), fizikai képességeiből (pl.: gyenge), az előzetes mozgástapasztalatból, a feladat megértésének színvonalából, vagy valamilyen emocionális problémából (pl.: motiváció hiánya, alacsony fájdalomtűrő képesség), akkor mindenki megkaphatja a kifejezetten őt fejlesztő feladatokat, természetesen úgy, hogy nem kell mindenkinek minden feladatot megoldani, végrehajtani. A hiányosságok feltárásához és megfelelő kezeléséhez igen magas fokú pedagógiai érzékre, módszertani ismeretekre tanítási, foglalkozásvezetési tapasztalatra van szükség.