11.2. Az integrált nevelés-oktatás feltételei

Az integrált nevelés megvalósulásához szükséges alapvető dokumentációs feltételek: az iskola alapdokumentumában szerepel, hogy fogad enyhe fokú intellektuális képességzavart mutató tanulót, illetve érvényes szakértői vélemény arról, hogy a tanuló együttnevelés keretében oktatható. Természetesen e tényezőkön kívül az intézmény pedagógusainak azonosulása az együttnevelés eszményével, valamint az iskolavezetés támogató hozzáállása (Györkéné, 2009) szintén alapvető fontosságúak a sikeres együttnevelés feltételeinek kialakításához. Természetesen a fentiek mellett még számos tényező befolyásolja az együttnevelés alakulását. Györkéné (2009) eredményei alapján az alábbiakat emeli ki:

„… az inklúzióhoz vezető úton:

- fontos a fokozatosság elvének betartása

- közreműködésre azokat a pedagógusokat kell kiválasztani, akik képesek kidolgozni és alkalmazni az integrált neveléshez–oktatáshoz szükséges helyi innovációt és feltételeket

- azokat a tanítókat/tanárokat kell bevonni, akik képesek az attitűdváltásra

- javasolt továbbá hospitálási lehetőséget biztosítani az érintettek számára a sérült gyermekeket nevelő–oktató iskolákban, valamint az integrált nevelésben–oktatásban már több éves gyakorlattal rendelkező iskolákban is

- kiemelt figyelmet kell fordítani az adott nevelési–oktatási intézménynek a továbbképzési programja összeállításakor az olyan továbbképzési területekre, mint a kooperatív tanulás, a differenciált, személyre szabott oktatás, projektoktatás módszertana témájú kurzusokra

- elengedhetetlen a továbbképzéseken szerzett új ismeretek oktatási folyamatba történő beépülésének, hasznosulásának nyomon követését szolgáló mérési, értékelési alapismeretek elsajátítása” (Györkéné, 2009: 42-43).

Az integrált nevelés-oktatás feltételeit jól szemléltetheti, ha a hagyományos oktatás és az integrált koncepció összehasonlításának tételeit elemezzük. A Hirzel és mtsai (1994, idézi: Papp és Faragóné, 2005: 10) által összeállított szempontokat szemlélteti az alábbi táblázat.

(Hirzel és mtsai 1994, idézi: Papp és Faragóné, 2005: 10)