12.4. A kiégésről

A pedagógusok, gyógypedagógusok hatékony funkcionálásával való foglalkozás során fontos szót ejtenünk a kiégés jelenségéről is. „A kiégés megnyilvánulhat a munkába menéstől való tartós és mélységes rettegésben, jelentkezhet mentális és fizikai kimerültség formájában, a fáradékonyságtól kezdve akár az idegösszeroppanásig. Mindez nem csupán egy éjszaka lefolyása alatt történik, kumulatív folyamatról van szó, amely figyelmeztető jelekkel kezdődik, és legvégül a munkához elengedhetetlenül szükséges motiváció lerombolásához vezet” (Petróczi, 2007: 10).

A kiégés a stressz következményeként alakulhat ki. A fogalom határai összemosódhatnak a munkahelyi stressz, a munkával való elégedetlenség, munkamotiváció fogalmaival (Petróczi, 2007), a stressz és a kiégés között a szakemberek igyekeznek különbséget kimutatni, melyek közül néhányat szemléltet az alábbi táblázat:

Kiégés és stressz összehasonlítása
(Hart nyomán, Kollár, 2014)

 A kiégés a humán szférán belül két nagy területre irányulhat elsősorban (Petróczi, 2007):

- segítséget nyújtó pályák (pl.: tanácsadó, tanár, iskolai adminisztrátor, pszichológus, stb.);

- közalkalmazott és köztisztviselői pályák (pl.: hivatali tisztviselők, vezetők, menedzserek, stb.).

A mindennapi gyakorlati munka kapcsán fontos szem előtt tartani, hogy bármely életszakaszban megjelenhet kiégés, és e problémakör a magánélettől sem határolódik el, beszélhetünk magánéleti kiégésről is (Petróczi, 2007).

Az emberek általános közérzetét nagymértékben befolyásolja a túlterheltség. Ha az elvégzendő feladatok az egyén képességeit, ismereteit meghaladják, minőségi túlterheltségről beszélünk.  Ha nincs elegendő idő a feladatok elvégzéséhez (bár az egyén képességei megvannak a teljesítéshez), mennyiségi túlterheltség tapasztalható. A túlterheltség mellett az autonómia, valamint a jutalom és megbecsülés hiánya is fontos szerepet játszik a kiégésben (Petróczi, 2007).