Ugrások oktatásának módszertana

A természetes gyakorlatok ugrásait nem szabad összekeverni a tornában alkalmazott un. támasz ugrásokkal. A természetes ugrások kéztámasz nélkül történnek. Végezhetők talajon, szerek átugrásával és mélybe ugrásokként.

A talajon végzett ugrások történhetnek:

• egy lábról ugyanarra a lábra;
• egy lábról a másik lábra;
• egy lábról két lábra;
• két lábról egy lábra;
• két lábról két lábra.

Irányát tekintve előre, hátra, balra, jobbra történhetnek. Végezhetők fordulatokkal, térd- és saroklendítéssel, lábterpesztéssel, karkörzéssel, eszközökkel a kézben illetve a lábak között (babzsák, labda, bot).

Az átugrások történhetnek akadályok felett (pad, zsámoly, ugrószekrény) általában nekifutással vagy sorozatban, szabadban természetes akadályok felett, de társakon is át lehet ugrani. Ilyenkor pl.: hasonfekvésben, térdelőülésben, térdelőtámaszban, fekvőtámaszban helyezzük el a tanulókat.

A mélybeugrások különböző magasságból történő leugrásokat jelentenek. Fontos, hogy mindig páros lábra érkezzenek a tanulók. Csak megfelelő bemelegítés után alkalmazhatjuk a mélybeugrásokat. A balesetveszély megelőzésére nagy gondot kell fordítani (szőnyeg használata). A fokozatosságot be kell tartani a magasság meghatározásánál. A padról, zsámolyról, 2-3-4-5 részes szekrényről történő mélybeugrások után térhetünk át a bordásfalról, vagy még magasabb, egyéb eszközökről történő leugrásokra. Hatékony feladat, ha a mélybeugrás leérkezését követően azonnali felugrást végeztetünk.

 Az ugrásokat csoportonkénti foglalkoztatási formában lehet a leghatékonyabban oktatni. Szabadban az ugrógödör hosszú oldalához állítsuk fel tanítványainkat, 3-4 csoportban. A feladatokat jelzésre kezdjék el és határozzuk meg, hogy melyik csoportnak merre kell elhagyni a gyakorlóhelyet, illetve milyen irányban kell visszatérni. Követeljük meg, hogy a várakozó tanulók figyeljék a társaik munkáját és fegyelmezetten várják, hogy sorra kerüljenek (ennek betartását megkönnyíti, ha a csoportok legfeljebb 6-8 főből állnak).