II. FILOLÓGIA

A középiskolai irodalomtanárok látszólag egyszerű helyzetben vannak: készen kapott szöveggyűjteményekre támaszkodhatnak. A középiskolai oktatás azonban jellegéből adódóan leegyszerűsítve kezeli a problémákat, s ez az állítás leginkább talán éppen könyvfejezetünk tárgyára, a filológiára igaz. A szöveggyűjteményekben főszövegek szerepelnek, az értelmezést gyakran jelentős mértékben gazdagító szövegváltozatok szinte mindig kimaradnak belőlük. A kutatás és az oktatás között ráadásul fáziskülönbség is van, hiszen az új eredmények hosszú évek alatt jutnak el a tankönyvekig. Ha tehát egy verset készülünk elemezni, mindenképpen érdemes megnézni, jelentek-e meg újabb eredmények a szerzővel kapcsolatban, illetve érdemes elővenni a kritikai kiadást és jegyzeteit is. Példaképpen csak József Attila Nyár című költeményét hozzuk fel: a szöveggyűjtemények csak egyetlen variánsát mutatják be, s így szükségképpen leegyszerűsítve értelmezik a verset. A tankönyvírók sokféle megfontolást követnek, s ezek között gyakran elvész a filológiai problémák árnyalt bemutatása, ez persze nem is a tankönyvek szöveggyűjteményeinek, hanem a kritikai kiadásoknak feladata (l. alább). Az oktatónak érdemes megtennie ezeket a lépéseket, hiszen érdekes megfontolásokkal gazdagodhat a tankönyv gondolatmenete, s ha mégsem beszélünk róla, e háttérismeretek birtokában akkor is finomabb kézzel nyúlunk az anyaghoz. A szövegváltozatok sokfélesége az értelmezést gazdagítja, árnyalja, esetenként radikálisan újraalkotja, s még inkább így van ez kortárs költőink, például Kukorelly Endre esetében is, aki harmincévnyi költői terméséből úgy állított össze verseskötetet, hogy a szövegek átírására, továbbírására, újraírására törekedett (Mind, átjavított, újabb, régiek, Libri, 2014). Ezek a szövegek nagyon fontosak a vers és a költői szerep fogalmának újraértelmezésében, amelynek segítségével egy megmerevedett, statikus viszony helyett dinamikus, változó értelmezéseket alkothatunk meg. A kompetencia-típusú oktatási szemlélethez jól illeszkedik ez a modell, de akkor tud igazán hitelesen működni, ha az értelmező háttérismeretei filológiailag kellően megalapozottak. A következőkben ehhez kívánunk segítséget nyújtani: egy rövid, a szövegkritika történetét áttekintő rész (II.1) után a legfontosabb módszerek és szakkifejezések bemutatása, amelyet egy a szöveg mediális változásait áttekintő rész követ (II.2). Ennek keretében kiemelt figyelmet fordítunk a szövegkritika digitális forradalmának bemutatására is (II.3).

A fejezetben a szaktárgyi tudáson túl az egyes szövegkiadások közötti tájokozódást, illetve a kraetivitást, az internetes kutatási lehetőségek megismerését kívánjuk nyújtani. A kritikai szemléletet fejlesztő feladatokkal (pl. sok szövegből kiválasztani azt az egyet, amelyet olvastatunk órán) a kritikus gondolkodásmód elsajátítását segíthetjük elő.

Kulcsfogalmak:

filológia; textológia; stemma; alapszöveg; főszöveg; kritikai kiaáds; kolláció; emendálás; szövegkritika; ultima manus; close reading, distant reading, textuális kultúra, könyvbeliség, OHCO-modell, xml