II.1.4. Felvilágosodás

E korszak szintén kedvezett a filológiának: a Biblia tanulmányozása új szintekre lépett.  A francia Richard Simont (1638–1712) tekintjük a racionalista Bibliakritika megalapozójának (Histoire Critique de Vieux Testament, 1685), aki Baruch Spinoza kezdeményezései nyomán indult el (Tractatus Theologico-Politicus, 1670). Ide sorolható még sok más fontos képviselője mellett a hugenotta származású Jean Leclerc (1657–1736) segítette Simon nézeteinek terjedését, bár Ars Critica (1697) című művében saját álláspontot dolgozott ki. Röviden összegezve azt mondhatjuk, hogy a racionális Bibliakritika elutasítja a természetfeletti elemek, csodák jelenlétét, és azokat igyekszik racionális okokkal magyarázni a Biblia szövegében. A korábbi allegorikus, szakralizáló megközelítés helyett a betű szerinti értelmezés, a történeti háttér felkutatása (a történettudomány szintén új korszakának kezdetén tartott), a radikális szövegkritika és a szövegkeletkezés racionális magyarázataira tett kísérletek jellemzik ezeket a szerzőket, akik igen izgalmas megközelítéseket alkalmaztak.[1]