5.2.4. Epacta

Az epacta ugyancsak relatív évjelölő szám, amelyet valamely abszolút időt kifejező évszám mellett kiegészítő jelleggel használtak. Nagysága a 0 és 28 közötti számtartományban mozog. Az epacta azt jelöli, hogy a Hold az első lehetséges húsvétnapon, azaz március 22-én hány napos, azaz hány nap telt el az utolsó újhold óta. Ez az időjelölő gyakorlat az alexandriai csillagászoktól ered, s a kora középkortól használatban van. Az epacta szerinti évszámítás kezdőnapja szeptember 1., amit úgy kell értelmezni, hogy minden évhez hozzárendelhető egy-egy jellemző szám, amely a holdállást március 22-én megítélve elárulja az utolsó újholdtól eltelt napok mennyiségét, s e számnak az érvénye a megelőző év szeptember 1-jétől az adott év augusztus 31-ig áll fenn. Szeptember 1-jétől mindig a következő év epacta számát kell érvényre juttatni. Mivel a solaris naptár adott napjára ugyanazon holdállások 19 éves ciklusokban térnek vissza, ezért az epacta számok mozgásában ugyancsak 19 éves ciklusok figyelhetők meg. A számok évről-évre bekövetkező változásának üteme is nagyjából egyenletes, ami abból ered, hogy a 365 napos tropikus év és a 354 napos holdév között 11 napnyi különbség van, tehát az egymást követő években 11 nappal megy arrébb a 0-tól 28-ig terjedő intervallumon belül az epacta szám. Ez alól a ciklus végén, a 19. évben van csak kivétel, amikor 12 napos az emelkedés olyan okból, hogy valójában mind a holdév, mind a napév határánál töredékidők vannak a záró egésznap fölött, és ezt a többletet ki kell egyenlíteni. A 19 éves cikluson belüli epacta számmozgás a követezőképpen írható le //0, 11, 22, 3, 14, 25, 6, 17, 28, 9, 20, 1, 12, 23, 4, 15, 26, 7, 18 // 0, 11, ... . Az egyes évek epacta számát kronológiai kézikönyvekben található táblázatokból lehet kikeresni.