2.1.7. Címerképek
A címerképek a címerpajzs igen gyakori elemei, amelyek a legtöbb vizuális információt hordozzák a címer elemei közül. Gazdag jelentéstani lehetőségeinek és szerepének következtében a címerképek világa az, ahol a heraldikai szabályok és a címerhasználat szempontjai a legerősebben ütköznek össze. Hogy a két szempont közül melyik kerül ki győztesen, illetve hogy győzelme milyen mértékű, az erősen függ kortól és országtól. A szigorúbb, régebbi és erősebb heraldikai hagyományokat ápoló országok (pl. Anglia) esetében a szabályok könnyebben akadályozzák meg az életszerűség előretörését. A kevésbé mély heraldikai hagyományokkal rendelkező országok (pl. Magyarország) – ahol a heraldika szabályozottságának foka meg sem közelítette a „heraldikai nagyhatalmakra” jellemző szintet – címergyakorlata sokkal könnyebben hajolt meg a mindennapi élet igényei előtt. A címerképek valós vagy képzelt dolgok figurális ábrázolásai. A címerkép fogalmát tekintve létezik egy szűkebb és egy tágabb értelmezés. Az előbbi csak azokat a figurális elemeket tekinti címerképnek, amelyek a pajzson helyezkednek el (esetleg részben vagy egészben megismétlődnek a sisakdíszben), az utóbbi felfogás pedig a címerképek közé sorolja a címer valamennyi figurális elemét, függetlenül attól, hogy a pajzson, a sisakdíszen, a sisaktakarón, vagy pajzstartók formájában tűnik-e fel. Atekintetben is megoszlanak a vélemények, hogy a címerre csak olyan címerképek vehetők-e fel, amelyek az élő heraldika korában sem lettek volna aheraldikusak, vagy megfelelő formában modern tárgyak (pl. űrhajó), épületek (pl. Eiffel-torony) stb. is rákerülhetnek-e a címerre. A pajzson található alakok közül lényegében minden olyan címerképnek minősül, ami nem mesteralak.
Az egyes országok címertana a címerképeket tárgyuk alapján többféle módon is csoportosítja.
Vitatott a helyzete a kereszt ábrázolásának, amelyeket a nyugat-európai heraldika attól függően tekint mesteralaknak vagy címerképnek, hogy végük érintkezik-e a pajzs széleivel (mesteralak), vagy nem, tehát lebegnek (címerkép). A magyar címertanban általában mindkét típus mesteralakként való számontartása terjedt el. A kereszt a heraldika egyik legősibb ábrázolása, amely természetes módon kötődik a nyugati lovagi civilizáció keresztény mivoltához. A kereszteknek a heraldikában jelentős alaktani változatossága alakult ki. Az alapformákat jelentő latin (a függőleges szár hosszabb), görög (egyenlő szárhosszúság) és harántkereszt (andráskereszt) mellett számos, díszített végű kereszt létezik, mint amilyen az itt látható hegyestalpú, liliomos kereszt.
A heraldika keresztként tart nyilván olyan alakzatokat is, amelyek legfeljebb csak stilizált keresztnek tekinthetők, illetve az alapformák szerkezeti elemeit csak részben vagy módosítva tartalmazzák. Az itt szereplő példák a szőlőkereszt, a derékszögkereszt és az ívkereszt.
