11.2.1. A nevelés-oktatás alsó szakasza

A fenti témakörök azokat az ismereteket rendszerezik, melyekkel a gyermek mindennapi élete során találkozik. A tanórai foglalkozások keretében ezeknek az információknak, tapasztalatoknak a finomítása, tudatosítása és rendszerezése történik. A nevelés-oktatás alsó szakaszában a látványba- és cselekvésbe ágyazott tevékenykedés szerepe a legmeghatározóbb. A megismerési folyamatokat segíti elő és a begyakorlást célozza meg a jelenségek cselekvő szituációban történő bemutatása. Ez azt jelenti, hogy egy-egy téma feldolgozásakor tanulóink alkalmanként meglátogatják a valóságos helyszínt. Emellett a valódi helyszín valódi tárgyainak osztályszituációba történő beemelése az ismeretelsajátítás leggyakoribb módszere. Alsó szakaszban a kézzel fogható tárgyaknak van a legnagyobb szerepe. Később eszköztárunkat bővíthetjük a tárgyak képeivel is, amikor tanulóink már képesek azokat egyeztetni a nekik megfelelő tárgyakkal (Hatos, 1985, szerk.).

A tapasztalatszerző tevékenykedés meghatározó jellemzője a multimodalitás, azaz minden érzékszerv együttes aktivizálása. A problémamegoldó tevékenységek közé az összehasonlításon alapuló egyeztetések, egyes tárgyi tulajdonságok kiemelése, funkció szerinti csoportosítások, tárgyak neme szerinti rendezése tartoznak. A cselekvő szituációk és játékos tevékenységek is nagyon fontosak ebben a szakaszban (Hatos, 1985, szerk.).

A hangos beszéd kialakulását elősegítő és azt javító eljárások a következők. Beszédszervek ügyesítését célzó gyakorlatok, hangdifferenciálás, játékos hangképzések. Ritmusfejlesztő gyakorlatok. Gagyogási gyakorlatok. A nyelvi struktúrákat felfedő, beszéddel kísért cselekvések. Analógiás beszédgyakorlatok. A nyelvi struktúrák kialakulását elősegítő általános beszédmagatartás. A nyelvi szerepek megismertetése. Kontaktusfejlesztő gyakorlatok (Hatos, 1985, szerk.).