Röntgensugárzás

A röntgensugárzás hullámhossza 10 nanométer és 100 pikométer közé esik. A nagyjából 0,1 nm-nél hosszabb hullámhosszú röntgensugárzást lágy röntgensugárzásnak, az ennél rövidebb hullámhosszúakat (azaz nagyobb energiájúakat) pedig kemény röntgensugárzásnak nevezzük. A kemény röntgensugárzás és a gamma-sugárzás részben átfedik egymást, valójában az elnevezést a sugárzás keletkezési módja határozza meg: a röntgensugárzást nagyenergiájú elektronfolyamatok hozzák létre, míg a gammasugárzás atommag-átalakulások során jön létre.

A röntgensugárzás legalapvetőbb előállítási módja, hogy elektront gyorsítanak, majd azt valamilyen nagy rendszámú fémből (gyakran volfrámból, rézből) készült céltárgyba ütköztetik. Ütközéskor a nagysebességű elektronok kölcsönhatásba lépnek az anyag atomjaival: nagyobb részük lefékeződik az atommagokat körülvevő pozitív elektromos erőtérben, kisebb részük pedig kötött elektronokat lök ki az atom mélyebb (K, L, M, N stb. ) héjaiból. Az első esetben az ún. fékezési sugárzás, az utóbbi módon pedig az elektront lefékező anyagra jellemző ún. karakterisztikus sugárzás keletkezik.