8.2. Rendszer és modell

Rendszerszemlélet: általában a környezetben való eligazodás alapja.

• Modellezés: a bonyolult tárgyak, dolgok, jelenségek, rendszerek megismerési és fejlesztési feltétele.

A „rendszer” fogalma tehát olyan alapvető, hogy szigorúan, általánosságban nem definiálható (eddig még nem sikerült). Tartalmának meghatározásához először azt kell tisztázni, hogy:

1. konkrétan mit kell a rendszernek elérnie, és
2. milyen eszközöket és eljárásokat használ a folyamatban a cél elérésére.

A rendszert nem képzelhetjük el felbonthatatlannak egységnek, hiszen alrendszerei vannak. Nem tekinthetjük elszigeteltnek sem, önmagában lévőnek, mertkörnyezet veszi körül. A környezet a rendszeren kívül lévő összes dolgot jelenti: ezek tulajdonságai kihatnak a rendszerre, ha ezeknek a tulajdonságait megváltoztatják, megváltozik a rendszer viselkedése.

• Az alrendszerek adják a rendszer paramétereit. paraméterek a rendszerben:

a bemenet, a folyamat, a kimenet, a visszacsatolás-szabályozás és a korlátozás.

Minden egyes rendszerparaméternek számos értéke lehet, hogy azzal jellemezze a rendszer állapotát. Mindezeket bizonyos más, sztochasztikus ( véletlenszerű) tényezők is befolyásolhatják. Ezek a zavarások.

Mindezekből, és az ezekre való érzékenységből következőleg a rendszer funkciói a következők lehetnek: Kimenettartó, állapottartó, input/output átalakító rendszerek. 

(néhány egyszerű példa elemzésre: vízhálózat, lakásfűtés, inkubátor, téglagyár, iskola izzólámpa, ajtózár, kerékpár, golyóstoll, kapu beléptető,egyetem, mágneskártyás sorompó, vonalkód leolvasó.)

Amennyiben a rendszer szerkezetét szeretnénk leírni először is meg kell vizsgálnunk a részek(alrendszerek) és az egész funkcionális egység között lévő kapcsolatot- kapcsolatokat. Ezek lehetnek: törvényszerű, tradicionális, konvencionális típusok.