7.3.2. Az erdei iskola programja

Az erdei iskola akkor jó, ha van egy jó programja, amely minden résztvevőnek jó, minden résztvevő eléri célját. A tanuló fájdalommentesen tanul, a tanító kitűzött céljait eléri. Ennek érdekében minden módszer megengedett, ami megfelel a fenti kívánalmaknak. Az erdei iskolákban leggyakrabban alkalmazott módszerek:

• Élménypedagógia: már a feldolgozás során maradandó élményt nyújt, az érzelmileg felfokozott állapotban minden mélyebben rögzül. Hosszú távon maga a tanulási folyamat hagy pozitív nyomot, megteremtve a feltételeit egy jövőbeli önálló kezdeményezésnek, tudatos, és hasznos információgyűjtésnek (élethosszig tartó tanulás igénye).
• Keretjáték: keretet ad a munkához, mely lehet fantázia vagy valós lény, egy jelenség, egy mesealak, egy szín, egy hangulat, fő, hogy a gyerek érdeklődését felkeltse, fantáziáját megmozgassa.
• Koherens program, modul elemek: az erdei iskola elsődleges célja nem az ismeretek bővítése, hanem a meglevők elmélyítése, az elméleti ismeretek gyakorlati megerősítése, és a tantárgyakra, tanórákra szétszedett világunk összerakása. A világ „összerakása” feltételezi, hogy a program elemei összefüggjenek, kapcsolódjanak egymáshoz. Az egész tanulási folyamatnak legyen egyfajta íve. Induljon el valahonnan, és jusson el valahova, erősítse meg, alakítsa ki a résztvevőkben a rendszerszemléletet, láttassa meg a körülötte levő világ elemei közötti szoros kapcsolatokat, függőségeket.
• Projektek: leggyakoribbak az olyan projektek, melyek a környék megismerését tűzik ki célul. Lehetnek: földtörténeti múlthoz, történelmi eseményekhez, jelenlegi természeti és kultúrtörténeti értékekhez, a térségre jellemző gazdálkodáshoz kapcsolódó projektek.  Másik gyakori eleme a projektnek, pl. az erdő, vagy a fa, vagy egy-egy élőlény, mint a ló, vagy a gólya, és erre épülnek fel a részprojektek.