Dr. Győri Ferenc, Domokos Mihály, Hocza Ágnes, Szilágyi Nóra, Dr. Bóka Ferenc: Labdajátékok
Kapuralövések
A kézilabdázás technikai elemei közül a leglátványosabb és az eredmény szempontjából a legfontosabb a kapuralövés. A kapuralövések nagyon változatos formában, a játékosok egyéniségét tükrözve jelennek meg a kézilabda mérkőzéseken.
A kapuralövéseket meghatározó szabályok:
- Szabad a labdát kézzel (nyitott vagy zárt), karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel dobni, elfogni, megállítani, lökni, vagy ütni.
- A labdát legfeljebb 3 mp-ig szabad tartani akkor is, ha az a talajon van
- Az elfogott labdával legfeljebb 3 lépést szabad megtenni
- A labdát az egyik kézből a másikba átvezetni.
- A labdát nem szabad a csapat birtokában tartani a támadás vagy a kapuralövés felismerhető kísérlete nélkül. (passzív játék)
- Szabad a labdát futás vagy állás közben:
- egyszer a talajra dobni és egy, vagy két kézzel ismét elfogni;
- ismételten egy kézzel a talajra ütni (egykezes labdavezetés) és azután egy vagy két kézzel ismét elfogni, illetve felvenni;
- ismételten egy kézzel gurítani és azután egy vagy két kézzel újra elfogni. Mihelyt azonban a labdát egy vagy két kézzel ismét elfogják, legfeljebb 3 lépés, illetve 3 mp után tovább kell játszani.
- Szabálytalan a kapuralövés, ha:
- a támadó kézzel, karral, könyökkel, vállal löki a védőt
- a támadó labda nélküli kezével tolja, üti a védőt
- a támadó a védőbe fordul
- a támadó az ellenfélnek rohan vagy ugrik (belemenés)
- a támadó megsérti a kapuelőteret