Visszavetítés

A legtöbb tomográfiai képrekonstrukciós eljárás az inverz Radon-transzformáltat a (szűrt) visszavetítésnek nevezett közelítő algoritmus segítségével számítja ki. A visszavetítés kezdetén a 0 érték szerepel a rekonstrukció minden cellájában, majd minden iterációs lépésben az adott projekciót „végighúzzuk” a rekonstrukción abban az irányban, amelyből a projekció készült: a rekonstrukcióhoz képest a megfelelő szögben elforgatott projekcióra merőleges irányokban fölvett átlók mentén a rekonstrukció celláiban szereplő értékeket megnöveljük annyival, amekkora érték a projekció adott átlóval vett metszéspontjában szerepel. A következő iterációs lépésben az egész eljárást megismételjük a soron következő projekcióval, a hozzá tartozó irányban. A rekonstrukció celláiban szereplő értékeket szürkeskálán vagy színskálán tudjuk ábrázolni. Minden iterációs lépéssel a rekonstrukció egyre jobban fog hasonlítani a szinogram reprezentálta eredetihez.

A visszavetítési algoritmus közelítő jellegéből fakadóan a rekonstrukció eredménye nem lesz az eredeti tárgy pontos mása: artefaktumok – például fényudvarok – jelenhetnek meg rajta. Ezen artefaktumok csökkentésére különböző szűrési eljárásokat alkalmaznak a szinogramon a visszavetítés előtt, ezek jelentősen javítják a rekonstruált kép minőségét.