A röntgensugárzás tulajdonságai

A röntgensugárzás kvantumjainak maximális fotonenergiáját a röntgencsőre kapcsolt anódfeszültség, a karakterisztikus sugárzás csúcsainak hullámhosszát az anód anyagának kémiai összetétele, a röntgensugárzás lágyságát, illetve keménységét pedig a szűrők minősége és vastagsága határozza meg. A keltett röntgensugárzás intenzitása az anódáramnak (azaz a katódból időegység alatt kilépő elektronok számának) a növelésével fokozható. Diagnosztikai alkalmazásnál a leképezés élességét az anód és az elektronnyaláb szöge szabja meg. A röntgensugárzás (mint bármelyik más elektromágneses sugárzás) elektromos vagy mágneses térrel nem téríthető el. Energiája azonban olyan nagy, hogy ionizáló hatású, ezáltal képes károsítani az élő szervezeteket. Ez a terápia szolgálatába is állítható: a röntgensugárzás alkalmas lehet daganatos sejtek elpusztítására. Kontrollált dózisban diagnosztikai célokra is használják, ugyanis a lágy szövetek és a csontok igen eltérő röntgenabszorpcióval rendelkeznek, így a röntgenfelvételeken (amelyek egyfajta árnyékképként foghatók fel) jól elkülöníthetők. A röntgensugárzás nyomot hagy a fotópapíron, és bizonyos anyagokat lumineszcenciára készteti. Mivel a röntgensugárzás hullámhossza összemérhető a kristályok rácsállandójával, a röntgensugárzás diffraktálódik a kristályokon, ez szerkezetvizsgálatra is használható (röntgendiffrakció).