Tartalom
A térinformációs rendszerek felépítésének és működtetésének leginkább idő- és költségigényes része az elemzés alapját adó adatok összegyűjtése, az adatbázis létrehozása. A térinformatikai alkalmazásokkal kapcsolatban nem egyszer ezzel telik el az idő 70-80%-a. Amikor az adatnyerésnél az adatok jellege a fontos számunkra, akkor elsősorban geometriai, vagy elsősorban leíró (attribútum) adatfelvételezési eljárásokat részesítünk előnyben. Egy másik, általánosan használt csoportosítás megkülönböztet elsődleges, és másodlagos adatnyerési eljárásokat.
Az elsődleges adatnyerési eljárások során mi magunk vagyunk a készítők, mivel az adatokat közvetlenül a tárgyról vagy annak képéről nyerjük. Koordináták geodéziai mérőállomással és GPS-el történő meghatározásakor, vagy terepi mintavételezés során (pl. talaj-, vízminta helye) követlen kapcsolatba kerülünk a vizsgálat tárgyával. Igaz, hogy a legpontosabb, legaktuálisabb alapadatokat így gyűjthetjük, – ami pl. az 1:500-as léptékű közmű térképek számára elengedhetetlen – ám a felmérés időben nagyon elhúzódhat és a költségek, főleg nagy területekre vonatkozóan megnőnek. Igaz, a digitális geodéziai technológia használatával (robot mérőállomás, GNSS hálózat) jelentősen lerövidülhet egy méréssorozat, és a hagyományos geodéziai eszközparkkal (teodolit) szemben sokkal hatékonyabbá válhat a munka (4.1. ábra). Nagyobb területre és/vagy több időpontra vonatkozó igény esetén legköltséghatékonyabb a közvetett elsődleges módszer, vagyis a fotogrammetria és távérzékelés használata. Klasszikus értelemben a légifotókat a geometriai pontossággal, míg a műholdképeket a tartalmi sokrétűséggel emelhetjük ki, ám ez az elhatárolás az ezredforduló óta felgyorsuló technológiai fejlődéssel egyre inkább elhalványul (4.2. ábra).
Számos, térbeliséggel rendelkező, elsődleges adatokat tartalmazó adatbázist érhetünk el hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Hozzáférhetünk meteorológiai, légköri , vízügyi adatokhoz, melyek megadott pontokban rendelkeznek idősoros mérésekkel. Közvetett adatoknál a 2000. év óta többször is végrehajtott Magyarországi Digitális Ortofotó Program (MADOP), az Amerikai Geológiai Szolgálat ingyenes adattára a GLOVIS (4.3. ábra), valamint a nagyfelbontású műholdképeket tartalmazó Google Earth program a legismertebbek. A közvetett adatok felbontása meghatározza a térképkészítési paramétereket (4.4. ábra).
A másodlagos adatnyerés forrása már rendelkezésre álló adat. A papíralapú térképek, meglévő adatállományok átvétele már valaki, illetve valakik részéről létrehozott és akár elemzett adatokat jelentenek, melyeknek – ha szükséges – gondoskodnunk kell a digitalizálásáról. Az utóbbi években, több sikeres programnak is köszönhetően jelentősen megnőtt hazánkban a digitális térképi adatbázisok, térinformációs rendszerek száma. Jellemzőek a polgári és a katonai térképezés állami alapadat termékei. A számunkra fontos 1:10.000-től 1:200.000-ig terjedő méretarányban a térképek raszteres és vektoros formában, EOV vetületi rendszerben állnak rendelkezésre, sőt térkép alapú domborzatmodellek is készültek (4.5. ábra). Digitális a legnagyobb méretarányú földmérési alaptérkép is, amely a földhivatali nyilvántartás és a műszaki tervezés alapja (lásd. 13. fejezet). A teljesség igénye nélkül megemlíthetőek a közhasznú és a tematikus térbeli adatbázisok, mint a CORINE Land Cover (CLC) , az ökológiai MÉTA , a talajtani TTiR (lásd. 13. fejezet).
