Az alfa-bomlás

Az alfa-bomlás elsősorban a nehéz, viszonylag kevés neutront tartalmazó atommagokra jellemző. Az alfa-bomlás során a nuklid egy két-két protonból és neutronból álló fragmentumot, azaz egy héliumatommagot bocsát ki. Ezt a folyamatot az alagúteffektus teszi lehetővé. Az alfa-bomlás során az anyanuklid tömegszáma néggyel, rendszáma pedig kettővel csökken:

$$^{_{Z}^{A}\textrm{X}}\; \rightarrow\; ^{_{Z-2}^{A-4}\textrm{Y}}\; +\; ^{_{2}^{4}\textrm{He}}$$

Alfa-bomlással bomlik az urán-238 izotóp, ennek a nukleáris reakciónak az energiatermelésben van szerepe:

$$^{_{92}^{238}\textrm{U}}\; \rightarrow\; ^{_{90}^{234}\textrm{X}}\; +\; ^{_{2}^{4}\textrm{He}}$$

Orvosi alkalmazása a rádium-223, az asztácium-211, valamint a bizmut-212 és -213 alfa-bomló izotópoknak van a daganatterápiában.