12.4. Helyes kommunikáció beszédfogyatékos személyekkel
„A beszédhibásokkal, beszédfogyatékosokkal történő kommunikáció során a beszédpartnerhez való alkalmazkodás nélkül nem képzelhető el zavarmentes beszélgetés, társalgás, információ- átadás. Ennek megvalósulása érdekében beleélő-képességre, odafigyelésre, megértésre, elfogadásra van szükségünk” (Gáspár és Kisházy, 2010.115.o.).
- Fontos tudatosítani, hogy a beszédfogyatékos emberekkel folytatott kommunikációban a legnagyobb segítséget azzal adhatjuk, ha természetesen viselkedünk.
- A kommunikációnk legyen tapintatos, segítő szándékú, de nem tolakodó.
- Mindez azt jelenti, hogy velük szemben tartsuk be azokat a társalgásra és információcserére vonatkozó szabályokat, melyeket más, nem beszédfogyatékos beszélgető partner esetében.
- Fogadjuk el a beszédhibás ember személyiségét, igyekezzünk olyan tevékenységekbe bevonni, amelyben nem a beszédteljesítmény a legfontosabb (pl. kreatív tevékenységek, sport, zene, kirándulás, stb.).
- Partnerünk mondanivalójának tartalmára való odafigyelés elsődleges fontosságot élvez. Ez segít abban, hogy alkalmazkodni tudjunk a kommunikáció során folyamatosan változó szabályokhoz, csak így érhetjük el a társalgás eredeti céljának megvalósulását.
- Fontos a partnerhez való alkalmazkodás, és a kommunikációs szándék megvalósulására való törekvés, például a megértés támogatása jól megválasztott gesztusokkal és mimikával.
- A partnerünk érzékenyebben reagálhat a visszajelzéseinkre, lényeges a reakciók kontrollálása az ún. „kommunikációs nyomás” elkerülése érdekében.
- Dadogó személyekkel történő kommunikáció folyamatát segíti, ha
- a társalgás során érdeklődéssel fordulunk a partnerünk felé és fenntartjuk a természetes szemkontaktust, akkor is, ha esetleg zavarban érezzük magunkat,
- ha a mondanivalójának tartalmára és nem formájára figyelünk.
Fontos továbbá, hogy
- ne akarjunk segíteni azzal, hogy helyette mondjuk ki a szavakat, mert ez a türelmetlenség jelének tűnhet,
- a társalgás során a beszédünk legyen nyugodt és természetes,
- ne tegyünk dicsérő megjegyzéseket, ha a dadogó személy megakadásai időlegesen megszűnnek
- hagyjunk kellő időt a társalgásra.
- Nem beszélő partnerünk önkifejezését segítsük azzal, hogy támogatjuk a gesztusjelekkel, mimikával, rajzolással, írással történő kommunikációját. Buzdítsuk arra, ha képes rá, írjon vagy rajzoljon szándékai kifejeződése érdekében (Gáspár és Kisházy, 2010).
Feladat
Tekintse meg a Fővárosi Beszédjavító Intézet rövid filmjét a dadogásról.
Figyelje meg, milyen kompenzációs technikákat alkalmaznak a dadogó gyermekek!
Milyen „lelki elakadásokat” okozhat a dadogás a fiataloknál?