10.2. Szociális megismerés
Egy másik ember megismerése ugyanolyan kognitív folyamatokat feltételez, mint egy tárgy megismerése. Viszont maga az inger (másik ember) és az észlelő viszonya az ingerhez társas természetű, ezért a szociális megismerés folyamata összetettebb, többet hibázunk benne. A nehézségét az okozza, hogy rejtett, közvetlenül nem megfigyelhető minőségekre következtetünk, nincs objektív mércéje (pl.: mihez képest kedves valaki), ráadásul érzelmi állapotunk, hangulatunk, önértékelésünk befolyásol minket (Fiedler és Bless, 2007).
A szociális megismerés fejlődése lassú folyamat. A gyereknek először meg kell tudni különböztetni az ismerőst az idegentől. Az idegen félelmet kelt még kétéves kor körül is, de barátságos közeledésre a gyerekek hamar barátkozni kezdenek, különösen, ha az anya is jelen van. A háromévesek az anya jelenléte nélkül is hajlandók idegennel kapcsolatba lépni. A másikról képesek alapvető megfigyeléseket tenni (alacsony, kövér, fiatal, nő, stb.). Már óvodáskorban nagyok az egyéni különbségek, egyes gyerekek nyitottabbak, könnyebben barátkoznak, míg vannak idegennek nehezen megnyílók, visszahúzódók. A különbségeket leginkább a korai tapasztalatok, az anyával kialakított kötödés okozza. A biztosan kötődő gyermek az idegent fenntartásokkal kezeli, óvatosan méregeti, és ha az barátságosan közeledik felé, elfogadja a kezdeményezést. Ha az anya – gyerek kötődés gyenge vagy hiányzik, akkor a gyerekek azonnal nyitnak az idegen felé, fenntartás nélkül barátkoznak. Ha a gyerek kötődése az anyához ambivalens, a gyerek elzárkózik, nagyon nehezen oldódik fel, de később rátapadhat a felnőttre. Azok a gyerekek, akiknek a szülei barátságosak idegenekkel, könnyebben teremtenek kapcsolatot. Azok az óvodáskorú gyerekek, akiknek sok pozitív tapasztalata van családon kívüli felnőttekkel, szociábilisabbak, nyitottabbak voltak (Ranschburg, 2003).
A szociális megismeréshez szükséges, hogy a gyereknek egyes kognitív képességei működjenek, meg kell tudnia különböztetni az egyik embert a másiktól. A kutatások szerint a 6-7 hónapos csecsemők reakciója eltér a megfigyelt személyek életkora alapján, jól megkülönböztetik a csecsemők, gyerekek és felnőttek arcát. Az életkor mellett a nemet is hamar meg tudják különböztetni a gyerekek. A csecsemők már differenciálnak férfi és nő között, elsősorban még ruha és haj alapján. Az óvodáskorú gyerekek szociális megismerése a megfigyelhető cselekvéseken, külső fizikai tényeken alapul, még nem képesek belső tulajdonságokra következtetni (még a gyermeki realizmus jellemző a gondolkodásukra). Ebben az időszakban a külső megnyilvánulások és a belső gondolatok óhatatlanul egybe esnek, az emberek érzései és gondolatai megegyeznek azzal, amit mondanak. Nyolcévesen lesznek képesek arra, hogy szétválasszák a megfigyelhető megnyilvánulásokat a belső gondolatoktól (Ranschburg, 2003).