Munkavállalási korú népesség
Általában a munkavállalási korú népességet tekintik egy ország potenciális munkaerőforrásának, ez adja ki azt a teljes halmazt, melynek részhalmazát képezi a gazdaságilag aktívak, illetve a gazdaságilag inaktívak csoportja.
A munkavállalási korú népesség meghatározásához a hazai statisztikák többféle korhatárt is alkalmaznak. Az egyik lehetséges számítási mód a nyugdíjkorhatárhoz köti a fogalmat. A korhatár 1996-ig a férfiaknál 60 év volt, míg a nőknél 55, így a korábbi statisztikákban a 15-59 illetve a 15-54 éves korosztály tartozott a munkavállalási korú népességhez. Ezután a korhatárt mindkét nemnél 62 évre emelték, majd 2009-ben elfogadták az újabb korhatáremelést (65 évre).
Az emelést általában fokozatosan valósítják meg úgy, hogy a különböző születési évekhez más-más nyugdíjkorhatárt rendelnek pl. az 1951-ben születettek még 62 évesen mehettek nyugdíjba 2013-ban, de az 1952-ben születetteknek már 62,5 év elérése szükséges, az 1953-as csoport pedig 63 évesen vonulhat vissza 2016-ban.
Emellett már abban az időszakban is számba vették a 15-64 éves népességet, mikor hazánkban még 62 év volt a korhatár. Ez lehetővé tette az Európai Unió tagországainak statisztikáival történő összehasonlítást. A KSH emellett 1992-től az ILO (International Labour Organisation, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) ajánlásának megfelelően is számba veszi a munkavállalási korúakat. A szervezet által javasolt definíció és módszertan alapján több országban is készülnek a lakosság megkérdezésén alapuló felmérések (LFS - Labour Force Survey), ahol a 15-74 éves korosztály minősül munkavállalási korúnak (Laky 1998).
Magyarország lakossága 2012. január 1-én 9.958 ezer fő volt, 2014. január 1-jén pedig 9.877 ezer fő.