A térinformatika előnyei leginkább multidiszciplináris területeken mutatkoznak meg. Egy összetett feladat – optimális területhasználat tervezése, telephelyválasztás – számos térbeli döntési problémával szembesíti az elemzőt. Nagyszámú döntési alternatíva állhat elő, ame-lyeket különböző mennyiségi, vagy minőségi kritériumok alapján értékelték ki, és ezek lehet-nek objektívek (optimális táblaméret) és szubjektívek (identitás) is és a döntéshozóknak kü-lönböző preferenciáik lehetnek (agrármérnök másként súlyoz, mint egy közigazgatási szak-ember). Nem csoda ha a döntéseket gyakran övezi bizonytalanság. Az 1980-as évektől különösen fontos lett a széleskörű elterjedés, a naprakészség, a dina-mikusság, a hálózatok kialakítása, vagyis a térinformatika alkalmazása, melynek robbanássze-rű fejlődése a ‘80-as évek közepétől jellemző:

A tevékenységek jellege szerinti elkülönítésében három főbb alkalmazási csoportot külön-böztethetünk meg. Az első csoportba tartoznak a hosszabb idő óta fejlesztett technológiák, amelyek a térin-formatikával a közös eljárásaik és adatszolgáltatásuk révén vannak kapcsolatban. Ilyen a földmérés és más mérnöki tevékenységek, ahol a technológiai fejlődéssel hétköznapi lett a di-gitális mérőállomás, a lézerszkenner, a GPS és a hozzá tartozó GNSS hálózat használata. Ez a folyamat jellemzi a térképészet témakörét is; itt a térképkészítés, az automatikus térképezés fejlesztése emelhető ki. A távérzékelés a felvételező érzékelők fejlesztésének köszönhetően lett progresszív irányvonal. Második kategória a menedzsment és a döntés-előkészítés csoportja, mely a legtöbb alkal-mazást tudhatja magáénak. Legtipikusabb témakörei a természeti erőforrások nyilvántartása és adatkezelése, a tulajdon ellenőrzése és az adózás miatt fontos földhivatali-nyilvántartás, il-letve a műszaki GIS egyik legnagyobb alkalmazóihoz tartozó közmű-nyilvántartás. Harmadik csoport a tudományos és kutatási tevékenység, melynek hazai színterei az egye-temek (pl. Budapest, Szeged), a különböző intézetek és laboratóriumok (FÖMI). Hazánkban elsősorban a műszaki térinformatikához és a természeti erőforrásokhoz kötődő problémák, a földrajzi folyamatok tudományos feldolgozása jellemző. A térinformatika gyakorlati alkalmazásai természetesen máshogy is csoportosíthatók. Jó példa a tudományos tevékenységhez kötődő, természeti jelleg szerinti kategorizálás. A kör-nyezeti tényezőkhöz igazodó meteorológiai, talajtani, domborzati adatfeldolgozások mellett beszélhetünk összetettebb, a környezetérzékenységet értelmező elemzésekről is.