Sport
Az 1930. november 2-án Szegeden rendezett Országos Testnevelési Kongresszuson Szent-Györgyi Albert biokémikus professzor "Az iskolai ifjúság testnevelése" címmel tartott előadást, amelyen Klebersberg Kunó kultuszminiszter és az ország sportéletének irányítói is részt vettek. Az angol oktatásban, a szellemi és testi nevelésben egyaránt tájékozott, a sportolást életelemének tartó Szegeden élő tudós előadását a kongresszus résztvevői nagy lelkesedéssel és mély megdöbbenéssel fogadták.
Az előadás anyagát, aktualitása miatt, 1937-ben (a Nobel - díj elnyerése után) a Testnevelés c. folyóirat ismételten közölte. Szent-Györgyi Albert megállapításai még időszerűbbek, mint a beszéd elhangzása idején voltak:
„...Oxford és Cambridge titka az, hogy itt elsősorban embereket, férfiakat nevelnek, nem pedig savanyú, verejtékükben főtt filozófusokat vagy más egyebeket, s e munkájuknál legfontosabb eszközük a sport, mely nem a szellem útján nyomja el a testet, hanem a test útján nyitja meg a lelket."
A Nobel-díjas tudós szerint a sport lényege: „A sport, az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelő eszköze. A sport fogalma azonban nem tévesztendő össze puszta testi ügyességgel, a rekordhajhászással, a nyereségvadászással és a legutóbbiakkal együtt járó primadonnáskodásokkal. Az utóbbiaknak nemcsak hogy a sporthoz semmi közük, de a sportnak egyenesen ellenségei. A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a "fair play", a nemes küzdelem szabályaira."
„Hogy csak az egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, ahhoz kétség nem fér. És mi kikergetjük hideg, sötét téli reggelen fél hét órakor kis gyermekeinket meleg ágyukból, hogy elzavarjuk őket az iskolába, ahol mozdulatlanul, rettegésben töltik el zsenge éveik nagy részét, ahol egészségtelen, félénk, 10 éves felnőtteket faragnak belőlük. Úgy értesültem, hogy még mindig vannak iskolák, ahol napi öt órai tanítás folyik, ahol hetenként két tornaóra van, ahol tehát három naponta előre kell a gyermekeknek magukat kimozogniuk. Hát tudnak az urak három napra előre enni vagy aludni? Ez ami itt folyik, az ellenkezik nemcsak a fiziológia és orvostudomány, de ellenkezik az emberi józan ész legelemibb követelményeivel."
„Egy ilyen új tanrendszerben a sportnak, mint a test és a testen át a lélek nevelőjének tág tere kell, hogy nyíljék, amely összhangban áll nemcsak a pedagógia, de az egyszerű emberi ész és természet követelményeivel is."
„Ez a reform a kovácsolója kell, hogy legyen, a mi leghatalmasabb fegyverünknek, a magyar jellemnek, mely jellem forgatásához egészség kell, mely fegyver legjobb köszörűköve a sport, amely egyetlen útja a mi nemzeti megújhodásunknak."
Szent-Györgyi Albert már több mint 80 évvel ezelőtt felismerte és megfogalmazta a testnevelésre szánt idő megemelését és az értelmi nevelésre szánt oktatási idő csökkentését az egyén bol-dogulása és a társadalom megújhodása érdekében.
A sport megnevezést a mindennapi életben is sokféleképpen értelemben használták és használják. Gyakran említjük, mint diáksport, versenysport, élsport, szabadidő sport, tömegsport, rekreációs sport stb. „Meghatározott szabályok szerint, időtöltésként vagy versenyszerűen folytatott testedzés." (Nádori, 2005.112. o.)
„Mindazon szervezett és/vagy szervezetlen, csoportos vagy egyéni testedzési tevékenységek gyűjtőfogalma, amelyekben az ember biológiai mozgásigényét, szükségletét, társadalmi körülmények között kielégíti" (Frenkl, 1978. 222. o. idézi Rétsági E. 2011)
1. ábra: A sport értékrendszere (H. Ekler J. 2011)
A sport értékrendszerét mutatja be H. Ekler Judit modellje (1. ábra), mely szerint a sporttevékenység:
- közvetlen célja valamilyen mozgás megtanulása, gyakorlása az adott sporttevékenységre jellemző sajátos, maximális teljesítmény elérése érdekében,
- a sportolás közvetett célja az egészség fenntartása életkortól függetlenül, az egyén teljesítőképesség fokozása,
- a tevékenységben való aktív részvétellel a személyiség fejlesztése (kognitív képességek, érzelmi, akarati tulajdonságok, jellem stb.)
Részletesebben: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0025_Nadori-Dancs-Retsagi-Ekler-Gaspar-Sportelmeleti_ismeretek/